Egy hercegi származású indiai filmszínésznő és egy pakisztáni popikon közös filmben, különösen izgalmassá tehet egy filmet. Aditi Rao Hydarit ebben a filmben láttam először, és nem is értettem, hogyhogy nem kap több lehetőséget. Izgalmas arca van, a ... Többkamera imádja a nagy őzikeszemeit, kellően bevállalós, és a három különböző történet alatt három különböző arcát mutatja. Tökéletes választás volt a szerepre. Ali Zafar már a Mere Brother Ki Dulhanban is bejött nekem (most tudtam csak meg, hogy ő énekelt ott is), de persze ott a "hoppon maradt" szerepet kapta, itt viszont abszolút főszerep. A film bevallottan arra is rájátszik, hogy Ali Zafarnak nem kis rajongótábora van Pakisztánban, ami újabb nézőszámot generál, de azért a film van annyira modern, hogy ez veszélyeket is rejt magában. A párizsi szín például egészen odáig megy, hogy közös ágyjelenetbe torkollik, ez teljesen szokatlan a hindi fősodorbeli filmekben is, hát még Pakisztánban! Ezért írtam azt, hogy bevállalós!
Nekem viszont a kedvenc jelenetem a new yorki reggeli veszekedés a Hudson folyó partján, ahol Zafar monológja annyira ütős, annyira karakán, hogy valószínűleg én is megkukultam volna, mint a főhősnő.
Újabb csillagos ötös. És abszolút semmi sincs benne a szokásos, hagyományos indiai romantikus filmekből, nem véletlenül játszódik három nyugati nagyvárosban.
