Mintha csak a Macskajaj hindi változatát látnám. Ugyanazok a szatirikus helyzetek, szinte balkáni állapotok, egy eldugott vidéki nemes, és az ő kiskirálysága, meg nagy álma.
Mikor először láttam ezt a filmet, teljesen levett a lábamról. Első jelenet... Több: Mandola tajtrészegen alkudozik a búzamező kellős közepén álló fabódé (micsoda kép!) tulajdonosával, ugyanmár nyisson ki, és adjon neki némi itókát. De szerda van, Gandhi napja, nuku pia, zárva vagyunk. Mandola dülöngél még egy sort, majd összenéz Matruval. Vált a kép, és azt mutatja, ahogy egy hófehér limuzin belehajt a bódéba, aminek a hátsó kijáratán hanyatt-homlok menekül a tulaj, mérgesen átkozódva. Kész, végem volt, engem kilóra megvettek.
Másik jelenet: Hab a tortán, ahogy Bijlee kibukkan a vízből (a falu bivalyúsztatója kellős közepéből) kezében egy krikettlabdával, nyakán és karján sűrű tetoválásokkal, apró mellénykében, és falatnyi nadrágban, aminek Uncle Sam mintája van.
Harmadik jelenet: Mandola elhatározza, hogy ohne alkohol, ezután színjózan lesz, erre éjszaka megjelenik kedvenc itala a Gulabu reklámfigurája, egy rózsaszín vizibivaly, amely az ágyán hever, csendesen kérődzik, majd belevigyorog a képébe.
Csupa ilyen bűbájos jelenet, szuper zenei betétekkel, szeretnivaló karakterekkel, vicces eseményekkel és elgondolkodtató párbeszédekkel.
Imran Khan pedig szakállas és istenien áll neki!
Csillagos ötös!
