Vannak filmek, ahol fogalmam sincs, mi okból készültek. Nincs se kreatív történetmesélés, vagy ügyes vágási vagy operatőri munka, vagy bármilyen elhatározás egy tartalmas vagy izgalmas film létrehozásához. Az Operation Seawolfnak se füle, se farka. Dolph Lundgren egy kiöregedett tengeralattjáró parancsnokot alakít, melynek az a célja, hogy New Yorkra bombát dobjon, mert a film elmondása szerint onnan vannak az amerikai csapatok irányítva. Természetesen, az egésznek semmi történelmi (vagy logikai) alapja sincs, de hát nagyon nem is vette senki komolyan a dolgot, Frank Grillón kívül, aki fogalmam sincs, a marveles pályafutása után miért vállalt el egy ilyen C kategóriás filmet. Minden másik színész középiskolás szinten beszél, a nyilvánvaló amerikai emberek pedig kínos német akcentussal próbálták előadni szerepüket. A kameramunka kimagaslóan rossz, minden jelenetben szanaszét rázott kézi kamerás beállítások vannak, ok nélkül. Sztem elhagyta a stáb az egyetlen állványt, és nem találtak újat. A film egyedüli érdekessége, hogy eredeti hajókon lett felvéve, azonban a set design itt megáll, mert minden kameraállás és bevilágítás pocsék. A pár éve megjelent Greyhound című filmet érdemes inkább megtekinteni, mely valós tengeralattjárós csatákat mutat be kényelmetlen katonai pontossággal. Ez olyan, mintha egy paródia lenne ahhoz. De annak is gyenge.
Elsőnek kezdjük a pozitívumokkal – Valószínűleg egy múzeumi tengeralattjárón forgatták, így a tengeralattjárós díszlet egész jó – A CGI nem lett nagyon gagyi A rossz dolgok – Úgy kb. minden más Elsőnek olyan érzésem volt, mintha a készítők bemindenez... Teljes kritika
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
