Paprika

Érezted már azt, hogy egy álomban vagy, és minden teljesen normálisnak tűnik? Egészen addig, amíg egy óriási, rémálomszerű parádé nem indul el a tudatalattidban? Nos, Satoshi Kon „Paprika” című mesterműve pontosan ezt a furcsa, hipnotikus érzést kelt... Többi. A sztori egy futurisztikus eszköz, a DC Mini körül forog, amely lehetővé teszi, hogy az emberek belépjenek egymás álmaiba. Természetesen, mivel sci-firől beszélünk, az eszköz rossz kezekbe kerül, és az álmok valósággal kezdenek összemosódni. Az egyetlen remény a karizmatikus és titokzatos Paprika, aki maga is egyfajta álombéli szuperhős. Satoshi Kon rendezése zavarba ejtően zseniális: egy percig sem lehetsz biztos benne, hogy ébren vagy-e, vagy még mindig egy másik szinten ragadtál. Ha azt gondoltad, hogy Christopher Nolan az, aki feltalálta az „álom az álomban” koncepciót, akkor itt az idő egy kis filmes történelemleckére: „Paprika” az „Eredet” valódi eredete. A látványvilág, a lebegő álomlogika és még a tükrös átmenetek is egyértelmű inspirációul szolgáltak Nolan 2010-es kasszasikeréhez. Az animáció még 2025-ben is lélegzetelállító, tele olyan vizuális őrületekkel, amikhez képest a legtöbb mai CGI-trükk szánalmas PowerPoint prezentációnak tűnik.

Egyszer láttam eddig, őszintén szólva nem sikerült felfognom amit láttam. Beteszem majd még újra, de egyelőre ez így csak egy közepes.

Baromi ötletes (Nolan konkrétan átemelt 2 jelenetet innen az Eredetbe), mégis ez tetszett legkevésbé Satoshi Kontól. Ez az álmok értelmezése téma valóban izgalmas, de a cselekményt kissé kaotikusnak éreztem.

Akár hányszor is nézem újra, mindig le tud nyűgözni. Gyönyörű képi világ és komoly témák teljesen szürreális köntösbe bújtatva. Helyenként kicsit túl van tolva mondjuk és nem teljesen világos minden, de így is zseniális. Talán pont ezért.