Henri-Georges Clouzot háború utáni első filmje. Egy gyilkosság körül bonyolódik a történet, bár az áldozat egy gazdag, púpos, vén kéjenc, akit senki sem sajnál. Van egy házaspár, a feleség, Jenny, a szerény tehetségű énekesnő mindent megtesz a karrie... Többrje érdekében, de nem csalja meg a férjét, sőt egy pezsgősüveggel ő üti agyon az áldozatot (vagy mégsem?) Ezzel nem árultam el titkot, hiszen ez már a film elején kiderül. A férj zongorista és őrülten féltékeny a feleségére. „Kedvenc” rendezőm apja, Bernard Blier alakítja, 1946-ban még haja is volt! A házaspár mindkét tagja alibit szerez magának, de a híres francia színész, színházi rendező alakította felügyelő, Louis Jouvet, Antoine felügyelőként szimatot fog… Ez a nyomozó mintegy előképe a cinikus, kiégett rendőröknek, akikhez hasonlók mostanában is gyakran szerepelnek a skandináv krimikben. Az a különbség, hogy van egy nagyon szeretett fogadott kamasz fia, akit Afrikából hozott magával, mert sokáig az Idegenlégióban szolgált. Az egyik karjának bénultsága is ottani "szerzemény".
