A film megtalálható a Steven Jay Schreider által összeállított "101 War Movies You Must See Before You Die" (Magyarul annyit tesz: 101 Háborús film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz) című könyvben. (2009)
Ha megszeretnénk érteni kicsit Roberto Rossellini neorealizmusát, akkor elég csak elolvasni a film kapcsán akkoriban tett nyilatkozatokat : "Az én neorealizmusom nem más, mint morális állásfoglalás, amit talán az alábbi szavakkal lehetne a legpontosabban kifejezni: felebaráti szeretet." Ez mindent elárul.
A neorealista stílusirányzat ennek a filmnek köszönheti, hogy a világ komolyabban foglalkozni kezdett a műfajjal.
Pina szerepére először Clara Calamait választotta a rendező, aki Luchino Visconti Megszállottság (1943) című filmjében játszott főszerepet.
Az osztrák katonaszökevényt Tolnay Ákos magyar író, újságíró játszotta. Filmbeli szerepét korábban a valóságban is "alakította", hiszen az olasz ellenállás résztvevőjeként börtönbe került a megszállás idején.
A kameramozgás szabadsága és a figurák hitelessége újfajta történetmondással párosult, emiatt az 1946-os Cannes-i Filmfesztiválon felfedezésként ünnepelték és elnyerte az Arany Pálmát.