Meglepően üdítő kivételt találtam a 2000-es évek elejéről. Az indiai filmgyártás még csak tapogatózva keresgélte az útját, a nyugati filmek mintáját alapul véve megpróbálták a szupersztárokkal nem csak a könnyedebb történeteket előadni, hanem igényes... Többebb, több mondanivalót tartalmazó filmeket készíteni. No nem kell megijedni, még csak a kezdeteknél tartunk, túl merészen még nem csaptak a lecsóba (ez néhány évvel később történt).
Ennek ellenére komolyan veendő a film mondandója, még ha megoldást nem is kínál (na jó, a boldogan éltek (veszekedtek), míg meg nem haltak azért itt is megvan).
A párkapcsolati problémákról szól a film, és az első egy óra a megismerkedésről, a szerelemről, és az esküvőről szól (no, azt is ki kellett harcolni, azért!). A maradék másfél óra pedig a házasságról, mint kapcsolatról, intézményről, buktatóról (?), életcélról és fojtogató kínról (mikor melyik van éppen soron) szól. Két teljesen különböző ember összecsiszolódása nemhogy apró döccenőkkel, de néha egyenesen földrengéssel jár. Hogy elől hagyod a cipődet, hogy nem érsz haza időben, hogy a párod háta mögött kérsz kölcsön pénzt, és sorolhatnám még. Apróságok, és igazán nagy, nehéz gondok, vegyesen.
Shah Rukh Khan és Rani Mukerji tökéletesen oldják meg a feladatot, bár SRK abszolút viszi a pálmát.
