Az egyik legötletesebb vígjáték amit valaha láttam. Boman Iranit azt hiszem nem kell bemutatni, de némi plusz információ a filmhez. Boman Irani édesanyját a filmben a csak névrokon Daisy Irani alakítja, akivel annyira egy hullámhosszon mozognak, hogy... Több nézni is gyönyörűség. Farah Khannak pedig ez volt a bemutatkozása. Mint filmszínésznő. Mert amúgy A-kategóriás sztár Bollywoodban minden szempontból. Már az általa készített koreográfiákért az lenne (ezekből egy csokorral be is mutatnak a Ramba Mein Samba szám alatt, azért lesznek annyira ismerősek a mozdulatok), de az alapvetően férfiközpontú rendezői társaságba két örökzöld gyöngyszemmel beverekedte magát, ez pedig a Main Hoon Na és az Om Shanti Om (a csúf*s Thees Maar Khant inkább hagyjuk). Az Om Shanti Omban van egy villanásnyi jelenete, amikor összeverekszik Shahrukh Khannal egy sztárdzsekin, már akkor látszott, hogy nem lámpalázas a kamera előtt, és igazán vicces arcjátékai vannak. Ezeket aztán bőven tudta kamatoztatni ebben a filmben. Persze látszik rajta az elfogódottság, és néha csikorog a játéka, de szerintem ez a rendező rossz színészvezetésének tudható be.
