Tíz perc múlva három

Azt nem mondom, hogy elvarázsolt, inkább ellazított, könnyeddé tett. Elfelejtettem a gondjaimat. Már a kezdete, ahogy megszólalt francia nyelven a csodás, andalító dal. Meg persze Tihany, szívem egyik csücske, ahová minden évben lejárunk. Értékeltem, hogy csak visszafogottan mutatták, nem manipulálták a nézőket a táj szépségének örökös felvillantásával. Nagyon szerettem főhősünk (Andorai Péter Krisztián) megmosolyogtató, néha sületlen monológjait (itt-ott magamra is ismertem :) ). Kassai Ilona tüneményes volt 93 évesen a minden titkok tudója, a nagymama szerepében. Imádtam a tojáslikőrös kis poénját. Nekem még az is tetszett, hogy a szereplők folyamatosan elbeszéltek egymás mellett, mert hisz' ilyenek vagyunk mi, emberek. Farkas Viktória negatív karakterként remek kontraszt volt a többi szereplővel szemben. A piros ruhás, titokzatos Izabella (Vészabó Noémi festőművész) engem is elvarázsolt, hol felbukkant, hol eltűnt, mint a mesékben. Egy kis levendulaillatot is éreztem a levegőben. Az, hogy bekukucskálhattunk a Pintér Galériába és a Grünberger csillárkészítő üzletbe, pazar látványt nyújtott. Charlie Álarc nélkül című csoda szép száma telitalálat volt befejezésként. Szerintem ez a film nem akart nagyot szólni, csak szórakoztatni, és ez sikerült is neki. Kicsit misztikus mesevilág, „hol volt, hol nem volt...”, a vége pedig a néző fantáziájára van bízva.

Nagyon kellemes film, remek karakterekkel, amelyeket bár kevésbé ismert, de nagyon tehetséges színészek alakítanak. Számomra nem is igazán kell több egy jó filmhez.

Most néztem meg a filmet, szerintem pénzmosásnak jó volt. A no name, ZS kategóriás, magukat színésznek avanzsáló emberek alakításai rosszak, a főszereplő csávó full unalmas, semmitmondó, saját gondolatait közvetítő narrációja főleg. És ő a filmben ál... Teljes kritika

Háttérzajnak kerestem filmet, és ráakadtam erre. Nos, őszintén mondom, hogy kellemes film volt. Számomra áradt belőle a nyugalom, bár lehet, hogy csak a levendula ihlette ezt az érzést, hiszen azon a tájon játszódik a film. Sehol semmi sietség, néhol pont az ellenkezőjét tapasztalja az ember. Néztem a filmet, nem csak zaj volt. A mai rohanó világban kell ilyen film is, ami legalább a kikapcsolódást lelassítja. Nekem nagyon tetszett, a szereplők is aranyosak voltak. Kedves film.

Egy korábbi – meglehetősen szigorú – nézői beírás után vettem a fáradtságot, és megnéztem a Tíz perc múlva három című melodrámát. Messzemenően nem tudok egyetérteni azokkal, akik nagyképűen bántják ezt a filmet. A Netflixen tudtam megnézni, ráadásul angol felirattal, mert egy ideje Doverben élek, és ellenőrizni akartam a fordítást. Kifejezetten szerethető, kedves film, nem tudom, mit látott az előző hozzászóló. Igen, sajnos a kis Andorai nem léphet édesapja nyomdokaiba, a sok – nyilván tudatosan választott – civil szereplő pedig valóban ad egy kis sutaságot a produkciónak, de ezen átvisz a rejtélyes történet, a szép Tihany és Charlie zenéje. Nem véletlen, hogy a Netflix adatai szerint tavaly júniusban ez volt a legnépszerűbb az újdonságok között. Én könnyen ráhangolódtam a balfácán főhős monológjaira, persze kell hozzá egy kis irodalmi műveltség is. Talán túl művészien szerette volna megrendezni a rendező a filmet, talán túlságosan is beleszeretett modelljébe, igen. Lehet, hogy máskor is megnézem. Végre egy magyar film, amely más, mint a többi, egy kicsit dokumentumfilm, egy kicsit könnyed és politikamentes.