Bergman Magány-trilógiájának első darabja. Ezt követte az 1963-ban készített Úrvacsora, valamint a szintén 63-as, A Csend című filmjei.
Régebben tervben volt a címek között a "The Wallpaper" és a "The Tapestry" is.
Bergmannak az inspirációt Karin karakteréhez egy olyan nő adta, akivel együtt élt még fiatalabb korában. A nő azt állította, hogy hangokat hall, amik bizonyos dolgok megtételére késztetik.
A film címe Pál apostol Korinthusbelieknek írt levele 13. részének az egyik mondatából ered. "Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem."
Ingmar Bergman és Ulla Ryghe nagyjából két hónapon keresztül vágták a filmet. Reggel 9-kor érkeztek meg általában a vágószobába, és egészen másnap hajnalig dolgoztak az anyagon minden nap.
Ez volt Bergman első filmje, amit a Farö nevet viselő svéd szigeten forgatott. A rendezőnek olyannyira megtetszett a sziget, hogy később házat is vett rajta.
1963-ban BAFTA-díjban részesült (legjobb film).
1962-ben az Oscar-àtadón legjobb idegennyelvű filmnek vàlasztottàk.
A filmhez készült forgatókönyv könyvként is megjelent, nem is egy alkalommal.
A Magány-trilógia első része.
A film szerepel a Steven Jay àltal szerkesztett, 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című filmkritika gyűjteményben.