Már a cím is keserűen ironikus, mert lehet-e igazán életnek nevezni azt amit a Multiple cég nyújt az alkalmazottjainak? Se nem vígjáték, se nem romantikus (ahogy néhány filmes oldalon megjelölik a műfaját), hanem inkább egy középfajú dráma, amelyben... Több akad néhány olyan jelenet, amelyen a néző sírás helyett kínosan mosolyog. Már maga az alaphelyzet is ilyen, hiszen a filozófiából summa cum laude minősítésű diplomával végzett Marta csak telemarketinges munkahelyet talál, azt is csak félállásban. Négy órán keresztül folyamatosan beszélni, meggyőzni az embereket a senkinek sem kellő konyhai robotról a legnehezebb munkavégzések egyike. A jobb sorsra érdemes erőszakos, levakarhatatlan telefonos értékesítőket csak sajnálni lehet. A hurrá optimizmust sugárzó felügyelőnő, Daniela a privát életében bekövetkezett események hatására is beleroppan, valószínűleg élete végéig egy sárga ház lakója lesz. Marta sorsa nem ennyire tragikus, hiszen 24 éves létére még sok mindent fel tud dolgozni, de mi lesz vele 15-20 év múlva? Elgondolkoztató film, megoldás nélkül. Ez van, így élünk a XXI. század legelején.
