Volt egyszer egy család

Egy újabb olyan film, amelyben a Ruttkai-Latinovits páros játszott főszerepet. A Goda Gábor írás alapján készített adaptáció burleszk elemekkel színesítette az 1919-ben játszódó történetet. A vörös terror, korábbi nevén a dicsőséges Tanácsköztársaság... Több idejét elevenítette meg. Pozitívum, hogy a 133 nap történéseit nem emelte piedesztálra, pedig 1972-ben még az volt az illendő szokás. Helyette egy kissé rendhagyó polgári család korabeli életén keresztül tükröztette az eseményeket. Önéletrajzi ihletésű írásból készült, hiszen az apa, a szerkesztő úr (Latinovits) figurájában Goda Géza, az író édesapja kelt újra életre. Sok formai azonosságot mutatott az „Utazás a koponyám körül” című Karinthy-adaptációval, nemcsak a főszereplők azonossága miatt, hanem azért, mert mindkettő alkotója Révész György volt. Nekem az első olyan filmélményem, amelyben Dajka Margit alakítása Anna néni szerepében teljes mértékben tetszett. Nála általában azt éreztem, hogy nagyon túljátszotta a szerepeit, kevesebb színészi kellék sokkal több lett volna, gondolok itt a „Macskajáték”-ra, a „Szindbád” Majmunka szerepére, vagy a mindenki által remeknek tartott „Fekete macska” Zsófi nénijére. Az itteni alakítása a hűséges mindenes, családtagnak számító cseléd tökéletes megjelenítése. Mulatságos volt a későbbi író, Gabi problémája a liliomtiprással. Az értékelésem egy nagyon erős négyes, majdnem gyenge ötös.