Schütz Ila

11

Schütz Ila 1944. január 5-én született Budapesten. 1962-ben helyezkedett el a Margit Kórházban - két évig adminisztrátorként dolgozott az intézményben. 1965 és 1969 között a MAFILM Filmszínészképző Stúdió tagja volt. Színészi oklevelét 1969-ben vehette át a Színiakadémián.

Ezt követően egy évad erejéig játszott a Mikroszkóp Színpadnál, 1970-től a Madách Színház társulatának tagja lett.

Híres színpadi alakításai közé tartozott Doris szerepe - több mint 300-szor alakította őt Sztankay István partnereként Slade: Jövőre, veled, ugyanitt! című darabjában. Férjével, Dégi Istvánnal 1968-ban házasodtak össze; egy fiuk született. Valószínűleg erős depressziója következtében vetett véget életének 2002 decemberében. Munkásságát 1974-ben Jászai Mari-díjjal, 1997-ben Déryné-díjjal jutalmazták; 1981-től érdemes, míg 1999-től kiváló művész.

Színpadon látható volt egyebek mellett William Shakespeare: Tévedések vígjátéka, Lóvátett lovagok, Vízkereszt vagy amit akartok, Moliére: A fösvény, Molnár Ferenc: Liliomfi, Csehov: Ványa bácsi, Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című darabokban.

A filmvásznon első ízben alkotásában, a Csend és kiáltásban (1968) szerepelt, majd egy epizód erejéig játszott a Bors (1968) tévésorozatban is. A Szemüvegesekben (1969) és az Arc (1970) című játékfilmekben is feltűnt. Szerepelt a Sárika, drágám (1970), a Heten, mint a gonoszok (1971), A medikus (1970) című alkotásokban is. Charlotte szerepét kapta meg az Ők tudják, mi a szerelem (1984) című romantikus drámában - Haumann Péter oldalán játszott, de láthattuk a Hamvadó cigarettavégben (2001) is.

Utolsó szerepei közé tartozik Terka néni megformálása Herendi Gábor Valami Amerika (2002) című vígjátékában.