Lengyel és orosz felmenőkkel rendelkezik. A St. Christopher Schoolban tanult, majd a cambridge-i Downing College-ben folytatta tanulmányait, ahol egy egyetemi lap szerkesztője volt.
Filmes karrierjét rövidfilmekkel kezdte (The Square, Watch the Birdie), mint író és rendező. Első nagyjátékfilmes rendezése a Shoot to Kill volt 1960-ban. A hatvanas években szinte minden évben elkészített legalább egy filmet, s szinte minden műfajban kipróbálta magát: készített vígjátékokat (Some Like It Cool, Tréfacsinálók), drámát (Old Mac), krimit (West 11) és... Több
Lengyel és orosz felmenőkkel rendelkezik. A St. Christopher Schoolban tanult, majd a cambridge-i Downing College-ben folytatta tanulmányait, ahol egy egyetemi lap szerkesztője volt.
Filmes karrierjét rövidfilmekkel kezdte (The Square, Watch the Birdie), mint író és rendező. Első nagyjátékfilmes rendezése a Shoot to Kill volt 1960-ban. A hatvanas években szinte minden évben elkészített legalább egy filmet, s szinte minden műfajban kipróbálta magát: készített vígjátékokat (Some Like It Cool, Tréfacsinálók), drámát (Old Mac), krimit (West 11) és háborús szatírát is (Hannibal Brooks). Az 1964-es A szisztéma volt az első közös projektje Oliver Reeddel, amelyet karrierjük során további hat film követett.
1971-től már Hollywoodban forgatott, elsőként A törvény nevébent Burt Lancasterrel és Robert Duvall-lal a főszerepben, majd Marlon Brandóval az Éjszakai jövevények. 1972-től Charles Bronsonnal dolgozott együtt, elsőként a Mestergyilkost és a Chato földjét készítették el, majd 1974-ben volt a premierje a Bosszúvágy című akciófilmnek, amely a hetveneses évek egyik legsikeresebb akciófilmje lett, s Winnert is akciófilm-rendezőként könyvelték el.
Más műfajokban történt próbálkozásai (mint a Won Ton Ton, Hollywood megmentője című vígjáték, Az őrszem című horror, A nagy álom és a Tűzharc című krimik), mind anyagilag, mind kritikailag bukások voltak. 1982-ben folytatást készített a Bosszúvágyhoz, a hírhedt Cannon Group égisze alatt, három évvel később pedig a harmadik résznek is ő volt a direktora. Az említett két film között pedig A gonosz Ladynek és a Scream for Helpnek volt a rendezője.
A ’80-as évek végén még rendezett Agatha Christie-adaptációt (Randevú a halállal) és musicalt is (Kisvárosi komédia). Legutolsó három filmje közül kiemelhető a Telitalálat, amelynek főszerepében Michael Caine-t láthattuk. Utolsó filmjét 1998-ban rendezte Parting Shots címmel.
A filmezés után dolgozott rádiónál, írt önéletrajzi könyvet, számos reklámfilmet is készített, s gyakran írt a Sunday Times című lapba éttermi kritikákat. 2011-ben vette feleségül Géraldine Lyntont, akivel haláláig együtt élt. Michael Winner 2013. január 21-én halt meg Holland Park-i házában.
(ArpiHajdu és Réci)
