Eisemann MIhály zeneszerző, karmester 1898. június 19-én született Paripáson (egyes adatok szerint Budapesten). Kántortanító édesapja tanította őt zenei ismeretekre, majd hegedülni, később zongorázni tanult. 1917-től volt a Zeneakadémia hallgatója, többek között Weiner Leó és Kodály Zoltán is a tanára volt; ezzel párhuzamosan jogi tanulmányokat is folytatott.
A 20-as évek közepén bárzongoristaként dolgozott, és megismerkedett az akkor már híres Harmath Imre szövegíróval. Közösen írott dalaik... Több
Eisemann MIhály zeneszerző, karmester 1898. június 19-én született Paripáson (egyes adatok szerint Budapesten). Kántortanító édesapja tanította őt zenei ismeretekre, majd hegedülni, később zongorázni tanult. 1917-től volt a Zeneakadémia hallgatója, többek között Weiner Leó és Kodály Zoltán is a tanára volt; ezzel párhuzamosan jogi tanulmányokat is folytatott.
A 20-as évek közepén bárzongoristaként dolgozott, és megismerkedett az akkor már híres Harmath Imre szövegíróval. Közösen írott dalaik (például a Lesz maga juszt is az enyém) hamarosan nagy népszerűséget szereztek Eisemann-nak, több tucat slágerét a mai napig éneklik.
1929-ben készült el az első operettje (Miss Arizona), amelyet még mintegy húsz másik követett; többek között az Egy csók és más semmi, az Én és a kisöcsém, a Fiatalság - bolondság.
A 30-as évek elején kezdett filmzenéket komponálni, eleinte német filmekhez, majd több magyar produkcióhoz (Hyppolit, a lakáj; Kísértetek vonata; Édes ellenfél; Makrancos hölgy). 1945 után újra bárzongoristaként tevékenykedett, ekkoriban már kevesebbet alkotott. Utolsó jelentősebb műve az 1958-ban készült Bástyasétány 77. című operett volt. 1966. február 15-én halt meg Budapesten.
(Filmbarbár)