Hát aztamindenit, ez aztán nem semmi alkotás, tény és való. Elég nehéz film, bár igyekeznek úgy tálalni, hogy könnyen befogadják az emberek, de van itt dráma rendesen. Ezt szeretem, amikor a komédiát és a drámát sikerül ötvözni. Ez most Daniel Sánchez Arévalonak (lehet valami rokoni kapcsolat közte és Raul között???) nagyon nagyon összejött. Olyan jelenetek, amikor kimondottan sírva röhögtem volna nem voltak - dehát ilyet nem is vártam - viszont néhol tényleg jókat lehet mosolyogni, köszönhető ez a rengeteg abszurd és groteszk dolognak, amiket ez a tehetséges rendező összeillesztett.
A sorsok amiket összeszedett, csak azért is döbbenetesek, mert szerintem nincs ember, aki legalább egy karakterhez ne érezte volna közel magát. És ez már marha nagy dolog, ha valaki 1 ilyen erős karaktert be tud mutatni egy filmben, nos Señor Sánchez tulajdonképpen bemutatott 8-at.
Különböző korosztályok, különböző családi állapotok... volt itt minden. Nagyon nagyon érdekes volt látni ezeket a sorsokat. Tulajdonképpen a túlsúly ami összekötötte őket, de egyébként mindenkinek volt sok másféle problémája - bár nyilván a túlsúlyra húzták rá, hogy ebből következtek, amivel én nem teljesen értek egyet, de valamit/valakit hibáztatni kell mindig - és érdekes volt látni, hogy ki miben/kiben látja/keresi a megoldást a problémáira. Nekem legjobb Enrique karaktere tetszett, Antonio de la Torre szerintem hatalmasat alakított, nem is értem, hogy nem kapta meg ezért (is) a Goya-díjat... és sokáig nem értettem, hogy Raul Arévalo viszont miért kapta meg ezért, de aztán a film közepén volt az áttörés, onnantól fel se tudtam kaparni az államat a földről, annyira kész lettem tőle. Valami végtelenül erősen alakította Alex-et, a mélyen vallásos srácot (kicsi hasonlóság a Los girasoles ciegos-szal, mondjuk azzal a különbséggel, hogy ott minden neccesebb volt, hiszen papot alakított). Azért volt nagyon érdekes a szerepe, mert először rá se jöttünk, hogy mi a baja, miért baj az neki, hogy a párja le akar fogyni?! De onnantól, hogy kezdtek egyértelműbbé válni a dolgok - hogy tulajdonképpen a saját kisebbségi komplexusát igyekezett azzal kompenzálni, hogy a párja túlsúlyos - rá kell jönni, hogy Alex karaktere sokkal összetettebb, mint első látásra tűnt. És a vége meg nagyon az övé volt, igencsak elvitte a filmet a kicsi madrileño és teljességgel állíthatom, hogy bizony jó helyre vándorolt ám 2009-ben az a Goya díj - mint Legjobb férfi mellékszereplő. Csak azt sajnálom, hogy az ilyen átkozottul tehetséges fiatal európai színészek nem tudnak jobban kitörni. Bár Hál Istennek ezt a spanyolok nem bánják, ki is sajátítják rendesen, és sajátítsák is ki, mert az Övék, és büszkék lehetnek rá. De akkoris marhajó volna, hogy jobban megismerné őt a világ. RAUL ARÉVALO Így. CSUPANAGYBETŰVEL!
Jó film ez bizony nagyon-nagyon. Szeretem az olyan filmeket, amik egy kicsit "tönkretesznek" először (pl nem térek magamhoz, percekig vagy akár órákig bámulok magam elé) utána viszont meggyógyítanak, elgondolkodtatnak, segítenek.
Ez a film pont ilyen.
Ha nem is világmegváltó, de vannak emberek, akiket ráterelhet a helyes útra és itt nem a külsőségekre gondolok, hanem lelki problémákra főleg. Fontos film!
