Több ok miatt is imádom ezt a filmet. Először is mindig jól esik látni, hogy mi mindent ki lehet hozni egy egyszerű, nem is feltétlenül eredeti ötletből, ha kellően kreatív és következetes, világos célokat követő emberek dolgoznak rajta. Az ilyen minimalista, minden felesleges körítéstől megfosztott művekben tud igazán kibontakozni az abban résztvevők tehetsége. Kevin Spacey, mint testetlen hang, arcjáték gyanánt 4-5 emotikonnal, vagy a saját magával vitatkozó Sam Rockwell, aki két teljesen eltérő személyiséget jelenít meg, amelyek maguk is gyökeres változásokon mennek keresztül a film során. A film alapötlete meg akár egy Philip K. Dick sci-fiből is származhatna, az ő írásainak visszatérő témája, hogy mennyire könnyen felborítható a körülöttünk levő világról és saját magunkról alkotott képünk. Szóval a maga módján filozofikus is a dolog, de nem szájbarágósan, sem a flegma entellektüel módján, épp csak annyira, hogy mindenki vérmérséklete szerint folyhasson bele a témába.
Azoknál a filmeknél, amelyeknél az egész kerettörténet egy alapvető, leleplező jellegű fordulatra épül, fennáll a veszély, hogy egynél többször nem szívesen nézi meg az ember, mert ugye a poén már le van lőve. Ez azonban csak az olyan másodvonalbeli filmekre igaz, amelyekben a sztori nem várt fordulata jelenti az egyetlen izgalmat. Nos, a Hold a legkevésbé sem ilyen film, inkább olyan, amit érdemes újra és újra megnézni, hogy fő sztori mellett már az apróságokra, finom utalásokra is figyelve az értelmezés újabb rétegeit fedezhessünk fel.
Plusz a zene.
81 Hold (2009)
A Holdon egy ember dolgozik, az asztronauta Sam Bell (Sam Rockwell). Sam egyetlen társasága Gerty, a mesterséges intelligenciával ellátott különleges erőforrást előállító bázis... több»
Szereplők: Kevin Spacey, Sam Rockwell, Kaya Scodelario, Benedict Wong, Matt Berry
