Az első óra azokkal az egész életre kiható gyermek és fiatalkori traumákkal telik el, amely azt mutatja, hogy a két fiúból miért lesz felnőtt korukra két homlokegyenest más ember, Vijay (Amitabh Bachchan) dokkmunkásból maffia-klán feje, míg Raviból (Shakthi Kapoor) elkötelezett rendőr. Az anyjuk, Sridevi (Nirupa Roy) meg kettőjük között őrlődik. Nagyon jól felépített történet, ahol a viccfaktor, Ravi mókázása hamar elmúlik a film második felére, onnantól kezdve már csak komor cselekmények történnek. A két fiú szerelmi története is teljesen eltérő, a tragikusabb életút miatt Vijay érzelmi élete a szomorúbb. Egy csomag papírzsepit készítsetek elő, csöppet sem vidám film. BigB hozza a formáját, az elején a dühös, lázadó fiatal, aki Bud Spenceres határozottsággal osztja a pofonokat, csak nem annyira sértetlen, később higgadt, okos és nagymenő gengszter lesz, míg a legvégén a folyamatosan rázúduló tragédiák súlya alatt összeroppan, ahogy később láttam Hrithik Roshan egy az egyben lemásolta az utolsó jelenetét az Aagnepathban.
A film külön érdekessége, hogy teljes egészében hagyományos bollywoodi mozi, és mégsem az. Az érzelmek egész skáláját mutatja be, tele van akciójelenettel, hősies helytállással, és olyan választási lehetőségekkel, hogy rossz vagy még rosszabb helyzet között kell dönteni. A csonka család megél mindent, a kitaszítottságot, a nyomort, a pária-létet, és a három főszereplő maximálisan kihasználja a saját szerepe által nyújtott lehetőségeket. De alig van benne zene és tánc, csak módjával romantika, csipetnyi vígjátéki elemmel. Mégis ízig-vérig bollywoodi kasszasiker. 1975-ben senki más nem tudta volna eljátszani azt az ellentmondásos figurát, mint a későbbi BigB. A néma kín, amely átcsap dühödt elkeseredettségbe éppenséggel az ő védjegye. És a történet még azt a hihetetlen merészséget is megengedi magának, hogy tabutémákat rúgjon fel: a főhős szerelme egy prostituált (hallatlan!), akivel nagyon is intim viszonyban van (szégyen!), ráadásul a főhős egy babonás ateista (elképesztő), aki megveti Istent (Uram irgalmazz!).
Mostanra jóformán a Deewaar maradt az egyetlen kasszasiker film, amelyet még senki sem mert lemásolni. Bár, ki tudja, talán egy bátor rendező elég sok merészséget érez magában, és belevág.
