Seema Ranjan ötödjére szökik meg tábornok apja kiházasítási szándéka elől, aki szinte besorozná a lányát, mert kizárólag katonavőt tud magának elképzelni, és meg sem áll Goáig, ahol nagybátyja és nagyanyja él. Szintén Goán él Siddharth Kashyap, aki két csirkefogó barátjával Jai-jel és Omival osztja meg bérelt szobáját. A két gazember rögvest próbálkozik a "friss hús" Seemánál, de hamar felsülnek. Sid viszont véletlenül találkozik vele, és gyorsan megtalálják a közös hangot. A két idióta nem nézi jó szemmel bontakozó szerelmüket, és sunyi tervet eszelnek ki, hogyan lehetne szétválasztani őket. Siddharth persze nincs tisztában azzal, hogy Seema azonos azzal a lánnyal, aki két barátjának már "megvolt". Elsőre elhitte a füllentéseket, a két fickó meg rémülten veszi észre, hogy haverjuk pont annak a lánynak csapja a szelet, akiről ők összehazudoztak mindenfélét. Ezért bevetnek mindent, hogy befeketítsék a leányzót, és végül sikerrel járnak.
A szokásos bollywoodi vígjátékok egyike, szinte semmi újat nem tud felmutatni. Annyira nem lett rossz, vagy inkább mondjam azt, hogy nem lett annyira blőd? Egy kicsit visszafogott a szokásos bugyutaságból, kevésbé voltak idétlenek a szereplők, valahogy mindenki próbált valódi komédiát varázsolni az alapvetően tényleg vicces szituáció köré. Egyben megnézve a filmet azért elgondolkodtam azon, hogy Ali Zafar (Siddharth Kashyap szerepében) és Siddharth (Jai "Jomo" Lakhanpalként) akik eléggé nagyágyúk már, miért vállalták el ezt a tulajdonképpen semmitmondó szerepet. Mert az idejüket hasznosabban is eltölthették volna. A szerepük kidolgozatlan lett, semmit nem tudtunk meg róluk, Siddharthról még az sem derül ki, hogy egyetemista, vagy netán már dolgozik, Jairől meg a legmélyebb információ, hogy bele van buggyanva a bollywoodi filmekbe. Harmadik társuk (Omkar Sharma aka Omi) még a legkevésbé idétlen, mivel versekben beszél, és "nem ezen a Földön lakik", valahogy szerethető lesz a figurája. Seema szerepében Taapsee Pannu nem lesz ismeretlen azoknak, akik látták a Mr. Perfectet, ez a hindi debütálása a telugu színésznőnek. Nekem már azelőtt se volt egy meggyőző személyiség, hogy több lett a tetoválása, ettől még nem lesz valaki kreatívabb, vagy érdekesebb, ahhoz meg nem elég szép, hogy három pasi is belezúgjon. A mellékszereplők azok, akik megmentik a filmet. Mindjárt Rishi Kapoor (akit a stáblistán legelöl tüntetnek fel, nem tudom, miért), az agyontetovált nyugalmazott tengerész-kávézótulajdonos szerepében jó, akárcsak a neki párjául szánt Lilette Dubey (akit viszont csak az egyéb stáblistán említenek meg, ami kész szégyen), az egyik leginkább foglalkoztatott karakterszínésznő mind hindi, mind angol filmekben. Kettősük az idősebb korosztály szerelmi problémáival igazán felüdülés a film soványka sztorijában. Feltűnik még Anupam Kher, akit a dupla-szerep tesz elviselhetővé, egy ikerpárt játszik, egyikük megrögzött militarista, Seema tábornok apukája, míg másikuk megrögzött pacifistaként azon van, hogy ikertesójának ott tegyen keresztbe, ahol tud, ha egy civillel elrendezett házassággal unokahúga esetében, akkor úgy.
A dialógok egy része érdekes, mert Omi versben beszél, és rengeteg az olyan utalás, amelyhez sok bollywoodi filmből kellene perfektnek lenni, a zenék egészen jók voltak, némelyik fülbemászóra sikeredett, viszont a fiúk nem igazán vették komolyan, a tánclépéseket még megtanulták, de a szöveget már nem, és a playback elég gázosra sikeredett. Azért ennél profibbnak kéne lenniük. A táncok meg egyáltalán nem tetszettek.
