A Lagaan után ismét egy sportfilm, és megint krikett. Ezen mondjuk nincs mit csodálkozni, Indiában ugyanazt a státuszt tölti be, mind Angliában a labdarúgás, vagy Amerikában az amerikai futball. Fanatikus rajongótábora van, és ilyen sztorival bármilyen filmet el lehet adni. Éppen ezért érdekes, hogy nem túl sok sportfilmet készítenek Indiában. Viszont az általam látott filmek harmadában legalább egyszer elhangzik Sachin Tendulkar neve.
Veera Kaur (Rani Mukerji) rettentően egyszerű pandzsábi leányzó, akinek egyetlen vágya, hogy első osztályú krikettütő legyen belőle, csak éppen neme határozza meg a létét, az erősen soviniszta férfivilágban labdába sem rúghat, izé... üthet.
Mikor az amritszári csapat már kilencedjére kap ki a pakisztáni Lahore csapatától, a kétségbeesett csapattulajdonos Vikram Singh (Anupam Kher) cselhez folyamodik, hazacsábítja az angol ligában sztárjátékosnak számító fiát, Rohant (Shahid Kapoor) csapatkapitánynak. Akinek első dolga kirúgni az összes játékost, és válogatást tartani. Veera is elmegy, de a kapuig sem jut el. Mivel aznap este be kell ugrania a színházban a teljesen részeg főhős helyett, kiderül, hogy férfiszerepben is megállja a helyét, ez adja az ötletet. Másnap megjelenik Veer Pratap Singh, és bár nagyszájú, Rohan pedig rendesen lealázza, mégis bekerül a csapatba.
A helyzet adott, és néhány kínos jelenet során Veera is képbe kerül, innentől kezdve Rani Mukerji jutalomjátékát láthatjuk. Percenként változtatja fizimiskáját, hol fiú, hol lány, hol meg nagyon-nagyon kétségbeesett.
Istenien szórakoztam némelyik jeleneten, a dialógok pedig mesések voltak.
A legjobban viszont Shahid Kapoor játszott, a leleplező jelenetben annyira át lehetett érezni a dühét, csalódottságát, fájdalmát, ami kevés színésznek sikerül.
Sok kritika lehúzta a filmet, de nálam még mindig favorit Rani, főleg ha meghallom a hangját. Ha valaha szinkronizálnának filmet tőle, akkor senki mást nem tudok elképzelni, mint Hegyi Barbarát, ugyanaz a füstös, sötét tónusú hang, ami egyszerre nőiesen csábító, és fiúsan mutáló.
