Hát mit mondjak, szörnyen jó film volt. Első döbbenetemben letaglózva ültem, és próbáltam összeszedni a gondolataimat.
Chennaiban két banda próbálja kicsinálni a másikat, de nem bírnak egymással, mígnem a frissen megjelenő ismeretlen Sekar hamar felborítja az erőviszonyokat, és villámgyorsan Chinna javára dönti el a huzavonát. Az emberek úgy kezdik szólítani: Bheemaa. [A hindu eposz, a Mahábhárata egyik központi alakja, szimbolikusan nagy erő, jelentése: Szörnyű, Rettenetes.]
A városba új rendőrparancsnokot neveznek ki, aki a fiatalok kezébe adja a fegyvert, és azonnali tűzparancsot minden bűnözőre. Pillanatok alatt eluralkodik az erőszak. A fiatal rendőrök maguk is gyilkosokká válnak, hiszen nem tisztelnek már sem törvényt, sem erkölcsöt, kivégzésszerűen gyilkolják le az ismert bűnözőket.
Chinna úgy dönt meghúzódik, és Sekar követné, ha nem ütne be nála a krach: szerelmes lesz. Shalini (Trisha Krishnan, látni lehet még a Dhammuban, Sainikuduban és Athaduban) elfogadja Sekart olyannak, amilyen, de Sekar változtatni szeretne. Megígéri a lánynak, hogy felhagy jelenlegi életével. És innentől lesz igazán pokolian jó a film.
'Chiyaan' Vikram már a Raavanban is nagyon tetszett, főleg az a kettősség, ahogyan a rendőrfelügyelőt alakította. Itt viszont érdekes volt nézni azokat az akciójeleneteket, ahol körülvéve rosszarcokkal mégis ő hagyta el szálegyenesen a helyszínt. Némelyik jelenet eléggé valószerűtlenre sikeredett, de még ezt is megbocsátottam neki. A tamil filmek egyik sajátossága, hogy túlzásba viszik a hihetetlent, náluk jobban csak a telugu filmek művelnek ilyet.
Trisha Krishnan végig szerepel a filmben, de az elején csak bosszantó lény a férfi életében, végül a lány le is tesz arról, hogy felhívja magára a figyelmet. Különösen vicces az a jelenet, ahol felül a motorjára, és körbeparancsolja a városon, vigye ide, vigye oda.
Prakash Raj meg szuggesztív, mint mindig. Nem is igazán tudtam eldönteni, hogy jó, vagy rossz embert alakít, mert igaz, hogy sok gyilkosság száradt a lelkén, de ezek mind törvénytelenségek megtorlásának következményei voltak.
A zenék annyira nem voltak ütősek, a dialógok viszont igen. Főleg Prakash Rajéi.
