Valahol írtam, hogy Rani Mukerji lassan kiöregszik, el kellene már mennie szülnie, persze előtte menjen férjhez, de most ezt ünnepélyesen visszavonom. Csak ne menjen sehová, csináljon még ilyen filmeket mint ez (meg a 2012-es Aiyyaa). Update: azóta tényleg elment szülni, miután titokban férjhez ment :DDD.
A film tényleg brutális, főleg a közepe felé, és ezt nem úgy értem, hogy fröcsög a vér mindenfelé, hanem a mondanivalója. Kislányokat rabolnak el, és tesznek prostituálttá, és mindezt kendőzetlenül, csak úgy bele az arcunkba, mutatják meg, hogyan, s miként történik.
Rani Mukerji pedig ugyanazt a zsaru-figurát hozza, amit férjeként alakított a Taalashban Aamir Khan. Könyörtelen, hideg fejjel gondolkodó, gondos kiképzésen átesett, és hosszú évek rutinjával rendelkező bűnügyi nyomozó, akit saját csapata elismer (pedig csupa férfiból áll), és végsőkig támogat. A film pedig nem egy krimiszerű történet, hanem nagyon is életszerű, és biztos vagyok benne, hogy megtörtént esetekből ollózták össze (elnézve a stáblistán szereplő rengeteg női rendőr nevét, nem járhatok messze az igazságtól). És most tekintsük el a szokásos blablától, hogy az első felirat szerint valóságos személyekkel való egyezés, stb. mert a második mondat meg az, hogy igaz történet inspirálta. Szóval kész ellentmondás.
Amúgy utánaolvastam, és a filmet Meeran Borwankar rendőrtiszt személye inspirálta, aki többek között tagja volt a Mumbai elleni terroristatámadás-sorozatot felderítő nyomozó csoportnak. Rani Mukerji pedig, rácáfolva 36 évére, Krav Maga (az izraeli hadsereg által kifejlesztett önvédelmi harcművészet) képzésre járt, hogy alakítása meggyőzőbb legyen. Amit a film utolsó jelenetében ténylegesen be is mutat, és bizony úgy odavágja magát rendesen, hogy még az orra vére is elered.
A film másik főszereplője, a számomra teljesen ismeretlen, fiatal Tahir Raj Bhasin, aki a kölyökképével, és fiatal korával nem festett túl meggyőzően, hogy egy egész bűnszövetkezetet hatékonyan el tud irányítani, na de az alakítása annyira meggyőző volt, hogy gyorsan revideáltam az eredeti álláspontomat. A pali csúcs volt, és a végén már tényleg a hideg rázott tőle. Pedig semmi gonosz, vagy félelmetes, nem volt vörös a szeme, nem belezett ki senkit puszta kézzel, mégis félelmetes volt, ahogy emberi sorsokról döntött, cinikusan majszolva a hamburgerét. Mindezt szakadt pólóban, farmerben és bőrdzsekiben. A 27 éves fiatalembernek ez a második filmje, és első főszerepe, és egyáltalán nem tűnik másodrangúnak az igazán nagy ász Rani Mukerji mellett. Azt hiszem, jó lesz, ha megjegyzem a nevét. (Azóta itt járt Budapesten, tavaly John Abrahammal és Sonakshi Sinhával forgatták a Force 2 nagy részét)
Tetszett, hogy a filmben elmaradtak a dal és táncbetétek, a mondanivaló ezt nem is engedte volna. Tetszett, hogy a rendőri munka bemutatására rengeteg időt szántak, a kulimeló itt is kulimeló, és rengeteget kell talpalni, hogy eredményt érjen el a rendőr, és akkor sem biztos, hogy az ítéletig eljut a dolog. Tetszett, hogy az iPad mellett a nyomorgó India hétköznapi képeit is párhuzamosan mutatták, az ellentétek országa ez, mennyire igaz!
Egy valamit hiányoltam az imdb lapján, hogy a gyerekfőszereplő, Priyanka Sharma (Pyaari) neve egyáltalán nem szerepel, holott az ő sorsa a katalizátor, miatta nyomoz még dühödtebben a nyomozónő, és érte tesz meg olyan dolgokat is, ami nem szerepel a munkaköri leírásában. A gyerekszínész amúgy rettenetes alakítást nyom le a torkunkon, az ő sorsa alapján kislányok százezreinek sorsát élhetjük át.
Szóval, aki erős társadalomkritikát akar látni, és kiemelkedő alakításokat, az nézze meg!
