Mostanában csupa jó filmet nézek végig. Ez is közéjük tartozik.
Nem igazán tudtam besorolni sehova, mert ugyan egy emberrablásról szól, de valójában két társadalmi osztály szembenállása, és összecsapása, illetve a főszereplők lidérces álmai és a valóság közti különbségek elmosódása a film mondanivalója (szinte thriller), és maszalának még nyomát sem fedeztem fel, de professzionális színészi játékot, kivétel nélkül minden szereplőnél, azt igen.
A Raavan a hindu mitológiában körülbelül ugyanazt jelenti, mint a görögöknél Hádész. Ő a Rámajána főgonosza, egy tízfejű démon, aki egyszerre lovagias, ugyanakkor ördögien gonosz, magasan kulturált és kegyetlenül önző, bár démon, ugyanakkor a démonokon uralkodik, ezért félig-meddig ő maga is isten.
A film eleje úgy indul, hogy egyértelmű ki a Raavan. Beera (), aki amolyan Robin Hoodként uralkodik az őserdő járatlan sűrűjében, kegyetlen uralma vérontást hoz mindenkire aki ellenszegül. Ide érkezik Pratap Sharma felügyelő (Chiyaan Vikram akit John Kennedynek anyakönyveztek, kicsit vicces, mert tamilnak született, nem is csodálom, hogy színészként inkább indiai nevet vett fel), hogy véget vessen egyszer s mindenkorra az öldöklésnek.
A film első jelenete egy mészárlás, majd a következő jelenetben elrabolják a felügyelő feleségét Raginit (Aishwarya Rai Bachchan), és utána leül a cselekmény. Lassan csordogál a történet, amely alatt kiderül, hogy bár Beera néha úgy viselkedik, mint egy őrült, aztán meg a lehető leglovagiasabb mindenkinél, cselekedeteinek motivációja annyira fájdalmas, és annyira hihető, hogy Ragini menekülő kívülállóból lassan meggyötört hozzátartozóvá válik. És amikor kiderül, hogy fogvatartójának fogadott húgát a saját esküvőjéről hurcolták el egy rendőrőrsre, ahol az "elmaradt nászéjszakát" pótolták be kegyetlenül a "rend őrei", hirtelen világosságot nyer, hogy a film elején bemutatott mészárlás nem öncélú szadizmust takar, hanem egy egész falu fájdalmát, melyet saját szeretett családtagjuk kétségbeesett öngyilkossága miatt tomboltak ki.
A nyomasztó események feloldására színre lép az erdő fura őre Sanjeevani Kumar (Govinda), amolyan békehozó galambként, de valójában a gyűlölet és a bosszúvágy már úgy beleivódott mindenkibe, hogy küldetése lehetetlen, ő maga meg tehetetlen.
A katarzis hirtelen, és váratlanul jön, mikor az utolsó jelenetben Ragininak rá kell ébrednie, hogy nem Beera a démon, hanem az, akit ő istenként tisztelt.
Külön érdekesség, hogy elkészült ennek a filmnek a tamil változata, ugyanebben az évben, ahol Raginit ugyanúgy Aishwarya Rai Bachchan, míg Beera/Veerát Chiyaan Vikram alakította (kíváncsi lennék erre a változatra is).
Nincs feloldozás a film végén, nincs megkönnyebbülés, csak úgy nézzétek végig, ha utána elővesztek egy vidámabb filmet, különben nehéz éjszakátok lesz.
