Aki annak idején látta Tom Cruise-zal az Egy becsületbeli ügyet, sejtheti ha elkezdni nézni ezt a filmet, hogy annak indiai változatát látja. Bár nem teljesen egy-az-egyben koppintották le, az alapsztori ugyanaz.
A sztori eleje, mint fent: Siddhant Chaudhary őrnagy (Rahul Bose) különös ügyben kap felkérést, hogy vállalja el egy katona védelmét, aki saját felettesét lőtte agyon katonai akció közben.
A vád képviseletében legjobb barátja Akash Kapoor őrnagy (Javed Jaffrey első komoly szerepében láttam, és kiválóan oldotta meg!), igyekszik megvédeni a kellemetlen csalódástól, valójában inkább azt szeretné, hogy végre megkomolyodjon, és célt találjon az életében.
Harmadiknak Kavya Shastri (Minissha Lamba) újságírónő csapódik hozzájuk, akinek egyáltalán nem olyan szögegyenes az ügy, aminek látszik, és érdekes információkra bukkan. Talán a nő hatására, talán dacból, talán megfelelnivágyásból, de Akash egyre inkább beleássa magát az ügybe, és hallgatag védence helyett inkább a helyszínre, a körülményekre és az eseményekre koncentrál, amelyek a végzetes lövést kiváltották. És amikor az áldozat özvegyénél Nirja Rathore-nál (Amrita Rao, hová lett a Main Hoon Na cserfes diáklánya?) el nem mondott, nyomasztó igazságokat lát meg (kimondani senki sem mondja ki), már tudja, hogy minden erejével az igazságot kell kiderítenie, még akkor is, ha az előmenetelébe kerül.
És persze a végső, híres jelenet (emlékszünk még Jack Nickholsonra?), amelyben az akcióban részt vevő szakasz felettesét, Rudra Pratap Singh (Kay Kay Menon szokás szerint zseniális!) tábornokot szólítja a tanúk padjára, már mindenki sejtheti, hogy a jogi-katonai (szinte fegyverropogásra emlékeztető) párbeszéd hasonló fokozatokkal építkezik fel, mint az amerikai eredeti.
Csak ezúttal a tragédiát a muszlim-hindu ellentét szülte.
Jó film, érdekes kérdéseket boncolgat.
