Akárcsak egy európai film

2017.02.18 18:40 szucszoli Olvasottság: <100x

0

Rendkívül érdekes produkció.

Először is ez nagyon nem amerikai hangvételű. Abszolút átlagon felüli a képisége. Tele van olyan pillanatokkal, amik jóformán csak az európai filmekben történnek meg. ...És igenis:

Ilyen szerepet, amit Gyilenhaal előad, erre nem képes akárki ilyen hitelességgel!

Most komolyan?

Gondoljátok, hogy majd pont egy agyonsztárolt Tom Cruise a szcientológus semmibe való bámulásával fogja majd nekem előadni az érzelemmentességet?

Vagy esetleg Matt Damon a tölgyfa kérges ábrázatával? Vagy a tenyérbemászó macsó haverja, a Ben Affleck?

- Nem hiszem.

Viszont azt hiszem, hogy Gyilenhaal érzelmi működésében (vagy inkább nem működésében) van valami nagyon mélységes dolog.

Van valami mélységes abban, hogy elkezd tárgyakat szétszedni. Elkezd szétesni a világa. Keresi, hogy milyen belső erő működteti ezeket a tárgyakat.

Tulajdonképpen a tárgyak szétszerelése egy furcsa kapcsolatban áll az ő érzelmi működésével. Ezzel próbál rájönni, hogy mi az, ami az ő természetében nem működik. Valami feszíti belülről, ami jelzi, hogy gond van az életében. És nyílván az sem lehet véletlen, hogy miért pont egy olyan emberrel történik mindez, aki jólétben és magas társadalmi pozícióban él, aki már mindent elért az életben és mégis akkor kezd el szétesni, amikor látszólag már egy kész emberré vált.

Szóval ez a film az a kategória, ami mindenképpen többször nézős, függetlenül attól, hogy összességében nem áll össze egy erőteljes koncepcióvá, de mégis nagyon kifinomult gesztusokkal operál, ami ezt a karaktert illeti.

A befejezés meg hát sajnos a "nesze semmi, fog meg jól" esete. Egyszerűen nem kezdtek semmit ezzel a karakterrel, ami egy kicsit fáj, mert annyira jónak indult ez a koncepció, aztán az egész egy nagy homályba veszett. Kár. :/

7/10