Az élet listája

2015.05.01 14:37 dps Olvasottság: <100x

0

A fekete-fehér felvételek és a kézi kamerák használata közvetlenül és hatásosan járulnak hozzá Steven Spielberg mesterművéhez, mely a haszonleső német üzletember, Oskar Schindler (Liam Neeson) történetéről szól, akinek vállalkozása váratlan irányt vesz, amikor gyárát arra kezdi el felhasználni, hogy megmentse a lengyel zsidókat attól, hogy Auschwitzba deportálják őket.

Ahogy egy évtizeddel korábban A cápában is tette, Spielberg úgy jut túl az emberek védelmi vonalain, hogy csak sugall, semmint egyszerűen bemutat: tudja jól, hogy mennyivel borzalmasabb hatású a cipők és más személyes holmik halma, amikre tulajdonosaiknak már nem lesz többé szükségük, mint a holttestek halmai. Hogy ahhoz, hogy életszerűbben érthessük meg azt az émelyítő érzést, hogy nem tudhatjuk, mikor kell szembenéznünk a gázkamrákkal, még csak meg se kell említeni őket. És hogy a leghátborzongatóbb momentumok egyikéhez sem kell több, mint egy kisgyerek durva gesztusa.

Spielberg engesztelhetetlenül megérezteti velünk a magunkhoz hasonló emberek kilátásainak összedőlését: a középosztálybeli krakkói családok, akik eleinte attól a méltánytalanságtól és kényelmetlenségtől is elborzadnak, hogy elkülönített lakásokba terelik őket - míg csak fel nem fedezik, hogy mindegyik lakást egy csomó más emberrel is meg kell osztaniuk. Aztán Ralph Fiennes-nek az a megrázó szerepe, hogy a haláltábor parancsnokaként megbízatását lőgyakorlatként használja fel, valamint Spielberg remek színkezelése - egy élénkpiros gyerekkabát - mind gyötrő fókuszba helyezi a tragédia borzalmasságát.

A holokauszt a modern világban a színtiszta gonoszság legmaradandóbb ikonja, de a Schindler listája mégis vette a bátorságot ahhoz, hogy az istentelenség, a borzalom és az erkölcsi ellentmondások ezen történetében találjon valami "abszolút jót". Schindler egy beképzelt hadimilliomos és szoknyák után futó házasságtörő, aki semmiképpen sem az erények mintaképe, készít egy listát, mely "az élet listája" lett.