A Szent Johanna a megpróbáltatás órájában ad bepillantást egy szent lelkébe. A film több mint dráma, több mint életrajz, s több mint hiteles dokumentum: a film egy lelki portré, csaknem misztikus portré egy krisztusi lélekről, aki részesült Krisztus szenvedésében. Ennek a portrénak a szívében Maria Falconetti vissza-visszatérő arca áll, és az Orleans-i Szűz transzcendens megidézését a filmtörténet legnagyszerűbb alakításának is szokták nevezni. Ez a visszatérő arc egy kísérteties arc: egy arc, amelyet beárnyékolnak a víziók, s melyen visszatükröződik a félelem és a halál. A szétőrlő fáradtság, a látomások okozta eksztázis, a paraszti báj, és a leplezetlen rémület festi át ezeket a vonásokat.
Dreyer nem egyszerűen rekonstruálja a jeleneteket Johanna peréből, hanem lényegében újjáteremti őket. Az autentikusság végett a forgatás kronologikusan halad előre, a szóváltások Johanna és beszélgetőtársai között közvetlenül perének történelmi feljegyzéseiből származnak, és a kosztümök és kellékek is a 14. századi festményeken alapulnak.
Johanna legjobb mondatait is hűségesen adja vissza a film, kezdve a Szent Mihály arkangyal megjelenéseivel kapcsolatos kérdésekre adott lefegyverző válaszaitól, a nagyszerű feleletéig, amit arra a kérdésre adott, hogy a kegyelem állapotában van-e vagy sem: "Ha abban vagyok, bárcsak Isten megtartana benne! Ha nem, bárcsak Isten visszavezérelne bele!" Ebben a filmben Johanna újra a vádlók elé áll, és hosszú hallgatásai és egyszerű válaszai továbbra is megszégyenítik és zavarba hozzák őket.
dráma | életrajzi | történelmi
A film az eretnekként máglyahalálra ítélt lány élethalálharcáról szól, az utolsó nap drámai fordulatokkal tarkított történéseit mutatja be, hiteles vallomások alapján. több»
Szereplők: Maria Falconetti, Michel Simon, Maurice Schutz, Antonin Artaud, Eugene Silvain
