Nyomasztó és hátborzongató élményt ad a film még ma is, noha kétségtelen, hogy a feszültségteremtés mellett akadnak "üresjáratok" is a sztoriban. Érdekesség, hogy már majdnem 60 éve is alkalmazták azt a megoldást, ami manapság is nagyon divatos: a kezdő képsorokban történik valami, aztán hirtelen "ugrik" egyet a történet, és egy olyan cselekményszál indul el, amely nincs összefüggésben a korábban látottakkal. Legalábbis úgy tűnik. Mert ahogyan az lenni szokott, a néző csak később ébred rá arra, hogy a "bevezető" valójában szorosan összefügg a főszállal.
A film alapötlete izgalmas, pszichológiailag is kitűnő témával szolgálhat, de számomra valami hiányzott ebből az egészből. Talán a forgatókönyv és/vagy a kidolgozás volt némileg felszínes és kommersz, a befejezés ismeretében úgy tűnik számomra, hogy a főszereplő lelki vívódásait, illetve a másokkal való konfliktusait jobban is kidomboríthatták volna. Viszont még így is azt mondhatjuk, hogy az ő, illetve a tolószékes nevelőnő figurája volt a legizgalmasabb a történetben, szerintem sokat dobott volna a filmen, ha kettejük lélektani játszmájának bemutatásába több energiát fektetnek az alkotók. Hiszen nagyon jó thriller-alapanyag az a szituáció, hogy adott egy gyilkos fiatal nő és egy tolószékes, szinte teljesen megbénult, néma, idősebb asszonyság. (Egyébként az én szememben a tolószékes, kiszolgáltatott nőnek egy másik nő általi terrorizálása megelőlegezi a Mi történt Baby Jane-nel? című film hasonló motívumát.)
SPOILER
A filmet rendszerint Psycho-utánérzésként (is) szokták aposztrofálni, nem teljesen ok nélkül, hiszen a főszereplő személyiségzavaros ember, aki bármikor kész az "átöltözésre", ha a helyzet úgy kívánja. A történet csavarossága abban rejlik, hogy a végén Emily leöltözik, és kiderül, hogy ő valójában Warren, Miriam öccse. De hogy a sztori még bonyolultabb legyen, a nyomozó kideríti, hogy Warren valójában lánynak született, de fiúként nevelték, hogy az apja elől eltitkolják a valóságot, aki mindenáron egy fiú örökösre akarta hagyni a vagyonát. (Ráadásul mind Emily, mind Warren szerepét ugyanaz a színésznő játszotta, így talán az ő dolga volt a legnehezebb.) Tehát amikor a néző azt hiszi, hogy mindent tud, különböző fordulatokkal újra és újra megkérdőjeleződik a valóság, jobban mondva mindaz, amit a néző valóságnak hisz, és többszörös "átöltözésnek" lehet tanúja, néha szó szerint is. A másik zseniális alakítás - szerintem - a Helgát alakító színésznőé. Szinte minimális eszközökkel kellett eljátszania a szerepét, hang nélkül, majdnem mozdulatlanul, csupán a kezeit és az arcmimikáját használhatta.
SPOILER VÉGE
A film helyenként nagyon jól adagolja a feszültséget, bár a jelenetek egy részében picit belassul a sztori, ott inkább a szereplők egymás közötti viszonyáról, a történethez tartozó adalékokról tudhat meg többet a néző. A mozin sajnos érződik a B kategóriás feeling, kicsit avatottabb kezekben talán igazi remekmű is születhetett volna belőle. Így sem volt rossz, egyes jelenetek még ma is megborzongatják az embert, és Emily alakja szerintem simán rettegést és iszonyatot tud kelteni. A hibákkal, gyengeségekkel együtt is egy viszonylag jó filmet kaphat az, aki végignézi, elsősorban persze szórakoztatóipari terméket kell benne látnunk, habár - amint azt már említettem - személy szerint hiányoltam a mélyebb pszichológiai tartalmat. Erős közepesre értékelném ezt az alkotást, láttam már jobbat is, de az ütősebb jelenetek feljebb húzták a színvonalat.
