Szenzációs

2020.04.20 00:01 Attila G. Olvasottság: <100x

0

Egy kicsit meglepő ezt kimondani, de ez az a film, amire értékelésként szívesen adnék 5 helyett 6 csillagot, ha lehetne. Azért meglepő, mert nem mondanám, hogy soha nem láttam még cseh filmet, vagy cseh sorozat egynéhány epizódját; s bizonyára akadt köztük jobb, nézhetőbb darab is. Mégsem feltétlenül tartom magam a cseh filmművészet rajongójának. Nem terveztem e film megnézését. Egész egyszerűen egy vetélkedő után – aminek úgy nagyjából a végét sikerült elcsípni – maradt a televízió a köztévé egyik csatornáján, vasárnap este nagyjából fő műsoridőben, és egész egyszerűen kíváncsi voltam, hogy mi jön. Amikor észleltem, hogy egy talán régebbi cseh film, ráadásul nem feltétlenül hangzatos címmel, fontolgattam, hogy csatornát váltok, mert azért ilyentájt nem feltétlen ilyen filmekhez van szokva az ember.

Mégis volt a film "aurájában" valami bizalomgerjesztő. A hangulata ígéretes volt. Bár eleinte még fontolgattam a váltást. Viszont a film nagy előnye volt az, amin sok más film elvérzett, híresebb filmek is. Épp a prímszámok keresgélésével voltam elfoglalva a telefonomon, amihez egy skandináv krimi olvasása hozta meg a kedvem. S a film úgy is képes volt fenntartani az érdeklődésem, a figyelmem, hogy kétfelé osztottam azt. S bőven akadtak olyan jelenetek, filmbeli helyzetek, amik arra ösztönöztek, hogy tegyem le a telefonom, és tegyem félre a prímszámokat. Az egyik erőssége az, hogy amikor már némiképp azt hinné az ember, hogy esetleg unalomba fullad, mindig történik valami figyelemfelkeltő, vagy amitől egyenesen elkezd szakadni az ember a röhögéstől. Szó szerint könnyesre nevettem magam az egésztől.

Több film is eszembe jutott róla – valamelyik a film nézése közben, valamelyik utána –, mint például az Amélia csodálatos élete, a Forrest Gump, a Liza, a rókatündér – bár ez utóbbit szerintem még nem volt alkalmam az elejétől a végéig látni. Többek közt a képvilág és néhány jelenet miatt, egyrészt olykor azt hittem, hogy Budapesten forgatták, mert olyan ismerősnek tűnt néhány helyszín, pedig emlékeim szerint még soha nem jártam Csehországban. Másrészt feltételeztem, hogy ez a film úgy talán a '70-es, '80-as évek terméke. Aztán lassacskán rá kellett döbbennem, hogy mindkét feltételezésem téves, és erre olyan üdén lettem rávezetve. Na persze azért azt sem mondanám, hogy napjainkban játszódik, hiszen a modernebb technika, számítástechnika akkor még legfeljebb elterjedőben volt.

Talán a film címe miatt is érthető, hogy eszébe jut róla az embernek a Szomszédok című magyar teleregény Lenke nénije, kedves kollégái és olykor bogaras vásárlói. Pedig a film a teleregény lezárása után évekkel készült, de Komlós Juci még láthatta akár, és nem lepődnék meg rajta, ha érdeklődve, szúrós és kritikus tekintettel nézte volna végig, különösen a filmbeli közért forgatagát. Lenke néni főnökének, Madaras Bandinak, jobban mondva az őt alakító Dobránszky Zoltánnak ez sajnos már nem adatott meg. Az atmoszféra hasonló, és hirtelen olyan érzésem támadt, mintha egy nagyon gyors és röpke időutazásban lett volna részem, részben e közért helyzetének alakulására gondolva.

Nem mondanám, hogy maximálisan értesült vagyok ezt illetően, de talán mondhatjuk, hogy számos hasonló film készítőinek elérhető közelségbe került az Oscar-szobrocska; és reménykedve kerestem e film címét az aktuális év díjazottjai között, de mindhiába. Azonban természetesen büszkélkedhet díjakkal, sőt közönségdíjakkal is európai fesztiválok tekintetében, például a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál Közönség- és Különdíjasa volt. S most már teljesen értem, hogy miért. Nem tudom, hogy idehaza milyen nézettséggel futott, de valamiért úgy gondolom, hogy ha nem alakult volna ki világszerte ez a szerencsétlen helyzet, elképzelhető, hogy manapság is képes lenne mozitermeket megtölteni; lehet, hogy kisebb termeket, mert nem biztos, hogy minden korosztály érdeklődését felkeltené.

Mégis – bár különös kijelenteni – szerintem ez egy olyan film, amit receptre kellene felírni, mert rövid időre képes elfeledtetni az ember kisebb-nagyobb bosszúságait. Ráadásul némi aktualitása is van, ugyanis az éppen nyugdíjba vonuló tanára számos egyéb foglalkozás mellett a biciklis futárkodást is kipróbálja, ezzel is bizonyítva, hogy "öreg ember, nem vén ember", ráadásul gyors, sportos és jól tájékozódik. Ha már itt tartunk, akadnak érdekesebb karakterek a filmben, például főhősünk idősebb, egyébként nem feltétlenül szószátyár, "nagydumás" kollégájának is akadnak jó pillanatai. Mégis mondhatjuk, hogy Zdenék Svérák valósággal a hátán viszi a filmet. Nem is értem, hogy eddig miért nem figyeltem fel rá. Pedig a repertoárjában található Kolja című film ismerősen cseng. Az Általános iskolát meg láttam is évtizedekkel ezelőtt. Na többek közt ez a film jutott eszembe, amikor azt írtam, hogy valószínűleg láttam már cseh filmet, és tessék, előkerült a filmben játszó színészek közt Zdenék Svérák neve. A kissé pikánsabb jelenetekkel együtt is mondhatjuk, hogy ezúttal – is (?) – egy nagyon szép és üde filmhez adta a nevét.