Nem oly rég futottam bele az 1981-es Dead & Buried (magyarul, ha minden igaz, Holtan és eltemetve címen található meg, bár nincs tudomásom arról, hogy eme film bármikor is bármilyen formában megjelent volna idehaza) című filmbe. Tulajdonképpen összekevertem egy másik filmmel, így viszont a totális ismeretlenbe kalauzolt, és végeredményben nem bántam meg a megtekintésére szánt másfél órát, bár azért annyira dicsérni sem tudom a végeredményt. Inkább amolyan korrekt kis film volt, ami azért tartogatott nem kevés meglepetést a befejezéséig.
Mondjuk meglepetéseket az elején látható színészek és stábtagok is okoztak. Színészek terén ott volt Robert Englund neve, akit mindig is egy igen karakteres színésznek tartottam, bár mivel nem az elsők közt szerepel a neve, gondoltam, csak valami aprócska vagy mellékszereplő lesz (így is lett, alakításának ideje, teljesen elhanyagolható). A másik meglepetés (és még mindig csak a legelején járunk), hogy a produkció maszkjait egy bizonyos Stan Winston (1946–2008) hozta össze. Nos, maszkok és effektek terén talán ő volt a világ egyik legjobb mestere. Megszámlálhatatlanul sok díjat zsebelt be a munkáiért, nem mellesleg 4 Oscar-díj büszke tulajdonosa is volt. E két aprócska meglepetés a film elején engem már bőven maradásra bírt.
Őszintén szólva a történetét egész sokáig belengi a misztikum, mert nem kapunk kész tényeket arról, mit akar majd a történet bemutatni a nézőjének. Viszont azt már a legelején tisztába teszik a forgatókönyvírók, hogy valami igencsak nagy baj van ebben az isten háta mögötti kisvárosban, ahol a félelem és az őrület alaposan felütötte a fejét. Tulajdonképpen arra készteti a film a nézőit, hogy egyfajta találgatásba menjenek át abban az értelemben, hogy vajon milyen irányokat fog venni a történet. Ez nekem kimondottan szokatlan volt, kicsit furcsállottam is, de adott is egyfajta különlegességet a filmnek.
A furcsa története miatt ügyesen építkezett a félelemkeltésre is; mivel nem kapunk konkrétumokat, abban sem lehetünk biztosak, hogy kik lesznek áldozatok és kik lesznek a történet szempontjából olyan karakterek, akikért végig izgulnunk kell majd. Persze azért az utolsó félórájára már e téren egész könnyen ellavírozunk, és egyre több apróbb puzzle darabka is a helyére kerül arról, hogy vajon mi is történik a történet helyszínéül szánt Potters Bluffban. Mégis a befejezés képes volt meglepetéssel szolgálni.
Van a filmben egy-két erősebb jelenet, ahol a méltán híres Stan Winston megcsillogtathatja a tudását, de számomra nem emiatt marad emlékezetes a Holtan és eltemetve, hanem, mert a nézése közben jó párszor feltettem a kérdést magamnak, hogy: akkor most mi van? Hangulatos, csavaros és meglepetésekben bővelkedő film volt, ami bizonyára sok embernek azért nem fogja maradéktalanul elnyerni a tetszését, de nálam betalált.
64 Holtan és eltemetve (1981)
Egy kis tengerparti városkában a helyi lakosok rendszeresen lemészárolják és eltemetik a hozzájuk látogató turistákat. A holttestek azonban visszatértek és bosszúra szomjasan. több»
Szereplők: Robert Englund, Lisa Blount, Jack Albertson, James Farentino, Glenn Morshower
