Az 1983-ban útjára indított Sleepaway Camp (idehaza A halál angyala címen vált ismertté) immáron a harmadik felvonásával örvendezteti meg a slasher horrorok szerelmeseit, és azt kell, hogy írjam, hogy akiknek bejött az 1988-as második rész, azoknak ez a rész is valószínűleg tetszeni fog.
Számomra azért igencsak nagy különbség található az első és a második rész minősége közt. Mivelhogy az első rész egy komoly slasher volt elképesztően erős befejezéssel, addig a második részt sokkal inkább nevezném egy átlagos slashernek, ami jó pár komikus jelenetet tartalmazott, ami nekem annyira nem tetszett benne, de mivel igencsak véres és sok esetben egyáltalán nem finomkodó horror volt, bőven az elfogadható tartományba esett.
Mikor elkészítették 1988-ban a második részt, a film producerei annyira megvoltak elégedve a látottakkal, hogy egy gyors színészválogatást tartottak, illetve a film forgatókönyvíróját, Fritz Gordont egyből rá is állították, hogy írja gyorsan meg egy lehetséges harmadik rész vázlatait. Ezekután gyorsan teremtettek ugyanannyi pénzt a harmadik rész elkészültére, mint a második részre (465 000 dollárt), és mivel a helyszín adott volt számukra (ugyanott forgatták le, mint ahol a második részt), már foroghatott is a kamera, indulhatott is a felvétel.
A történettel nem sokat szenvedtek, hisz tulajdonképpen csak azt kellett nagyjából kiötleniük, hogy miként is helyezzék vissza a halál angyalát egy újabb nyári táborba. Ezt egy aprócska csavarral oldották meg, amit még fogyaszthatónak is mondanék, és miután ez megtörtént, már csak másolniuk kellett a második rész fő történetvezetését egy kicsit más formátumban. Gondolom, nem kellett heteket várniuk a készítőknek arra, hogy ennek a résznek a történetével elkészüljön a forgatókönyvíró, mert tényleg igencsak vékonykára sikeredett a történet. Na de ne bántsuk a forgatókönyv íróját, hisz a második rész sem volt sokkal acélosabb történetileg ennél!
Viszont azért találhatók ebben a részben is pozitívumok (igaz, nem sok, de hát azért volt). Efféle pozitívuma a harmadik résznek, hogy a gyilkosságok legtöbbje elég kreatív volt, nagy kár, hogy a kivitelezését több helyen meg kellett nyirbálnia a vágónak, hogy ne kapjon olyan magas korbesorolást a film, amit annak idején csak a szexfilmek kaptak (X-es besorolás). Sajnos itt is folytatták a második részben megkezdett humoros vonalt, ami nekem még mindig nem tetszett annyira, de talán egy pici fokkal fogyaszthatóbb volt, mint a második résznél. Színészek terén szigorúan csak az Angela szerepében látható Pamela Springsteent lehet egy picit kiemelni, sajnos a többi színészi alakítás igencsak gyenge lábakon állt.
Messze nem sorolnám a jobban sikerült slasher horrorfilmek közé (akárcsak az elődjét sem), de bőven a nézhető kategóriába esik, főleg, ha semmi elvárást nem támasztunk a film felé.
