Curtis Harrington e műve vélhetően kevéssé ismert idehaza, jóllehet, két kitűnő színésznő játssza a főszerepeket, és maga a film is hátborzongató esettanulmány egy pszichopata lelkéről. Már a történet elején kiviláglik a hősnők furcsa jelleme, hiszen miután a fiaikat börtönbe zárják, a két anya egyik első lépése az lesz, hogy otthagyják a várost, ahelyett, hogy esetleg támaszt nyújtanának a gyerekeiknek. Álnéven új életet kezdenek Hollywoodban, gyerekeket tanítanak sztepptáncra.
Ez az 1930-as évek Amerikájában játszódó történet furcsa egyvelege a musicalnek, a thrillernek és a fekete komédiának, s ahogyan halad előre a cselekmény, a légkör úgy válik egyre vészjóslóbbá és vérfagyasztóbbá. Adelle és Helen együttműködése sikeresnek tűnik, ám egy idő után elkezdenek kiütközni a különbségek. Adelle (Debbie Reynolds) rájön arra, hogy a vonzerejét gazdag férfiak elcsábítására is használhatja, s nagyvilági életet kezd élni egy tehetős férfi kvázi szeretőjeként. A molett Helen (Shelley Winters) viszont egyre inkább háttérbe szorítottnak érzi magát: a külseje, viszonylagos műveletlensége, gátlásossága frusztrációkhoz vezet, s egyre sűrűsödnek a konfrontációi Adelle-lel.
Miközben Adelle bekerülni látszik a felső tízezer köreibe, Helen gyakorlatilag elveszti azt az egyetlen embert is, Adelle-t, aki egyáltalán valamiféle emberi kapocs számára a világhoz. Noha ez nem egészen egyértelmű a filmben, Helen vélhetően egyszerre érez irigységet, gyűlöletet, féltékenységet, és még homoerotikus felhangok is megjelennek a két nő viszonyában. Helen kezd egyre mélyebbre süllyedni, egyre inkább elveszti a valóságérzékét, és egyre rémisztőbb jelenségek történnek, a tragédiát előrevetítendő a film vége felé Helen még a szeretett nyulait is lemészárolja. A nő a számára mindinkább beszűkülő világ elől próbál menedéket találni, és egy ideig úgy tűnik, hogy ez sikerülhet is neki.
A rádió közvetítései segítségével egy vallási közösség tanításaiban remél vigaszra lelni, ám azokban is csalódnia kell. (Agnes Moorehead egy rövidke szerepben zseniálisan játssza el a vallási köntösbe bújtatott maszlaggal a népet kábító pénzéhes és cinikus szektavezért.) Addigra már egy gyilkosságot is elkövetett, megölt egy férfit, akiről azt hitte, hogy ő a telefonos zaklatója, közben pedig gyakorlatilag senki sem figyel rá, senki sem akarja észrevenni, hogy "baj" van Helennel. Ezek a rétegek fokozatosan rakódnak egymásra, és Helen tehetetlenül sodródik a teljes őrület felé, a felgyülemlett feszültséget pedig Adelle-re irányítja, mígnem a film befejezése bevisz egy gyomrost a nézőnek, és a grand guignol kiteljesedik a megdöbbentő és groteszk fináléban.
Ami a What's the Matter with Helen? talán legnagyobb problémája, az az, hogy bár helyenként kellőképpen érezhető a feszült és nyomasztó atmoszféra, a cselekmény sokszor belassul, a magam részéről eléggé hosszúnak is éreztem a filmet. Noha helyenként ügyesen ötvözi a musicalt a thrillerrel, illetve a lélektani drámával, nekem kicsit az volt az érzésem, mintha az alkotók nem tudták volna eldönteni, hogy a groteszkebb, sötét humorú vagy a horrorosabb oldalát emeljék-e ki a sztorinak. Mert egyébként rengeteg társadalomkritikus oldalvágás is megjelenik a filmben, elég csak arra gondolni, hogy Adelle hogyan próbál felkapaszkodni, a szeretője pedig családapa létére is vele enyeleg.
Hasonlóan kemény bírálat éri a szórakoztatóipart és a gyerekeikből meggazdagodni akaró szülőket, egy felejthetetlenül mellbevágó jelenetben a talán 5-6-7 éves kislány majdnemhogy prostinak öltöztetve áll színpadra, és egy erotikus illegetéssel fűszerezett dalocskát ad elő. És persze ott vannak azok a hiszékeny emberek is, akik a szektának adományozzák a pénzüket. Ha jobban belegondolunk, ez a film rettenetesen sötét képet rajzol az 1930-as évek Amerikájáról, illetve az amerikai társadalomról.
A két főszereplő jól megírt karakterére nem lehet panasz, de elsősorban Helen figurája az igazán érdekes. És Shelley Winters meggyőzően adja vissza a hol kedves, hol irigy, hol sértődött, hol idegösszeroppanásos Helen alakját. Ugyanakkor viszont maga a történet aránylag kevés feszültséget kínál (legalábbis kevesebbet annál, mint amit esetleg elvárhatnánk), és bizony hiába volt Henry Farrell az alapul szolgáló regény írója – ő dobta össze pl. a Mi történt Baby Jane-nel? című klasszikust is –, jelen esetben azért nem sikerült elérnie nagy műveinek a mélységét.
Hiába a jó rendezői munka, az operatőri (Lucien Ballard) és a zeneszerzői (David Raksin) tevékenység, illetve a különösen Shelley Winters esetében kiemelkedő színészi produktum, mégis hiányzik valami plusz ebből a filmből. Nem mondom, hogy nem érdemes megnézni, mert sajátos hangulatú mű ez, de sajnos örökbecsűnek sem tudnám nevezni.
krimi | misztikus | musical | thriller
Két középkorú nő Hollywoodba költözik, miután a fiaikat gyilkosság vádjával bebörtönözték a hatóságok. Adelle és Helen tánciskolát nyitnak gyerekeknek, ám az... több»
Szereplők: Shelley Winters, Debbie Reynolds, Agnes Moorehead, Dennis Weaver, Timothy Carey
