Richmond Cottingham.
A 42. utca és a Times Square csendes tömeggyilkosa.
Szinte mindvégig észrevétlen maradt, csendben ölte meg az utcán strichelő prostikat. Akkoriban (70-es évek) robbant be a szexualitás nyílt megjelenése New York-ban. Peep-show-k, azok a klasszik 25 centesek, kéjbarlangok, ezrével sétáló prostituáltak, pornó mozik, élő szex, swinger klubok, meleg- és leszbi bárok minden mennyiségben. Mindenki megtalálta a neki tetsző dolgokat és személyeket. Minden fajta és nációjú nők, szinte minden társadalmi rétegből, ráadásul még egyetemista lányok is, migránsok, akik a nyelvet sem beszélték. Rosszul kereső irodán dolgozó hölgyek vagy csak simán elszegényedett családanyák, egyedülálló nők ezrei is odacsapódtak éjjelente a színes és követhetetlen kavalkádhoz.
Kiéhezett és pszichopata férfiak, akik áldozatokra vadásztak, nem csak egy jó szexre.
A rendőrség és a közvélemény semmibe vette a prostikat, ha eltűntek, vagy holtan találtak egyet, senkinek nem hiányoztak, a hatóságok sem foglalkoztak velük.
Ezek voltak sokak állítása szerint az aranyévek. Ebben a világban járunk, itt játszódik, történik ez az ügy.
Szemtanúk, rendőrök, volt prostituáltak, ex-kollégák nyilatkoznak az akkori világról, a szennyes, mocskos és rettenetesen veszélyes Times Square-ről. Itt az erőszak, gyilkosság is mindennapos volt, ráadásul tocsog és tombol a recesszió, 5000 rendőrnek mondtak fel a Nagy Almában. Így szabad a vásár, semmi sem drága, főleg a prostituáltak élete. Rengeteg vidéki, naiv fiatal lány ment akkor New Yorkba és ha nem kapcsoltak hamar, akkor egy strici karmai közé kerültek, onnan nem volt menekvés. Maradt az erőszak városában, kint az utcán, az életveszélyben. Ha egy meghalt, vagy eltűnt, a strici nem aggódott, hamar talált friss húst.
Itt tombolt egy kis ember, egy szemüveges, bajszos számítógépkezelő, egy akkori kocka.
Az első áldozatait brutálisan ölte meg, levágta a kezüket és a fejüket. Majd kiderült, hogy Bergen megyében is megölt több prostit.
Miután elfogták és életfogytiglanra ítélték, nem beszélt. Ez 1984-ben történt.
Tehát ámokfutása 1977-től 1984-ig tartott. A hatóságok 4-5 gyilkossággal gyanúsították, ezért ítélték el, de 2009-ben, 25 év hallgatás után egy újságírónak azt vallotta, hogy 7 éven keresztül, körülbelül kéthetente ölt meg egy nőt, ami úgy 130-150 áldozatot jelent.
Hú!
Már így is kiver a víz.
Már soha nem tudjuk meg, igaz? Miért hazudna ennyi év után?
Egy főhajtás az áldozatok előtt, és újabb figyelmeztetés.
Az alapvető emberi gonoszságra, ami kinél így, kinél úgy nyilvánul meg.
Kedvenc fotelem, egy kis saláta, jeges-citromos víz egy kis lime ízesítéssel.
