A filmben hatalmas , és zseniális operatőri munka van, amit szintén maga Scavolini jegyez. Összetett kameramozgások, undercrank, overcrank, handheld shot, fahrt, kran, loop.
Mind Scavolini kedvencei, és használja is őket.
Egy ideálisan kegyetlen, de vizuálisan mégis sikeres mészárlás, amit a színészek és a stáb többi tagja is tökéletesen betartott. Olyan kontextusban figyelhetjük a sztorit, hogy néha-néha kissé hihetetlen, már-már pszichológiai mélységekben is járunk, sőt néha el is süllyedünk.
Maga a film nem lenne annyira jó, ha a soundtrack nem lenne egészen kiváló. Fiorenzo Carpi és Bruno Nicolai művészi irányításával komponált elemek tökéletesen illeszkednek a képkockákhoz.
A giallo itt bámulatosan ül és létezik. A hardcore (és szennyes) világ még messze van, itt még csak történet és színészi játék van, amiről szólnia kellene egy filmnek.
Nézzünk hamar bele a történetbe, mit is láthatunk?
Egy flashbackkel indítanak, ahol láthatjuk, amint a kis Marialé (Evelyn Stewart) az apjával egy kocsiban ülnek, majd egy füves részen megállnak, ahol összekötve fekszik a kislány édesanyja, és egy idegen férfi (a szeretője). Az apa lelövi őket, majd saját szájába helyezi fegyvere csövét.
Bumm.
Vissza a jelenbe.
Eltelik harminc év, és látjuk, ahogy Marialé egykori barátja Massimo (Ivan Rassimov) a kastély felé tart, és nem ő az egyetlen, aki meghívót kapott a ház úrnőjétől.
Marialé férje, Paolo (Luigi Pistilli) nem nagy örömmel fogadja a meghívottakat, Gustavót, Semy-t, Jót, Sebastianót és a gyönyörű, és egzotikus Mercedest (Pilar Velázquez).
Paolo kénytelen beengedni, és körbe vezetni őket, majd este a kastély egyik régi tömlöcében álarcban, és régi ruhákban álarcosbált tartanak a vendégek tiszteletére.
De a baj csak most kezdődik.
Az álarcosbál után agyonverve találják Sebastianót, és a félelem bekúszik a falak közé. A vendégek teljesen bepánikolnak, és rögtön hívni akarják a rendőrséget. A vezetékek azonban el vannak vágva, és a kocsik nem indulnak.
Osvaldo (Gengher Gatti) elindul gyalog, de éppen hogy eléri a telekhatárt, őt is brutális módon agyonverik, így a vendégek hiába várják a segítséget kívülről. Most már mindenki retteg, és valami rejtekhelyet keresnek, de Semy-t (Shawn Robinson) az uszodában többször fejbe lövik, és a lövéseket hallva mindenki pánikba esik.
Gustavo (Edilio Kim) megelégeli, hogy egy őrült karmában vannak, rohanni kezd a hatalmas kapu felé, és már majdnem eléri, de a betanított őrkutyák szétmarcangolják a menekülő férfit.
Itt már a józan ész sem segít.
Eközben meghal Mercedes is, őt belefojtják a medencébe, majd Jo (Giancarlo Bonuglia), akit kegyetlenül leszúrnak.
Már csak Massimo, Paolo, és maga Marialé vannak életben, ahol Marialé Paolóra fogja Massimo előtt a gyilkosságokat. Ekkor azonban hatalmas fordulat áll be. Amikor Paolo szorult helyzetben van, hiszen már Marialé arra bíztatja Massimót, hogy ölje meg férjét, Paolo elmondja, hogy azért van bezárva Marialé, és néha leláncolva, mert őrült, mint az apja, és ő ölte meg az összes vendéget.
Un bianco vestito per Marialé, avagy Egy hófehér ruha Marialé-nak.
Gyönyörű helyszínen játszódó izgalmas, és vérbő giallo, amit érdemes legalább egyszer megnézni.
Tökmag és lime jéggel.
Kedvenc fotelem.
A film pedig zseniális.
