Egy vámpírfilm, ahol szó sem esik a vámpírokról

2022.06.29 21:31 Kóborló Olvasottság: <100x

4

1987 egy kimondottan erős év volt a horrorrajongóknak, merthogy ebben az évben olyan alkotások kerültek bemutatásra, mint a klasszikus Hellraiser, vagy a szintén klasszikusnak számító Ragadozó és akkor még nem is említettük a Gonosz halott 2.-t, vagy a Rémálom az Elm utcában 3.-at (és még számtalan kimondottan erős alkotás született meg ebben az évben).

Talán, mert ennyire erős volt a horrorfilmes felhozatal ebben az évben, vagy talán csak azért, mert szintén ebben az évben került bemutatásra, egy elég hasonló alkotás (Az elveszett fiúk), idáig nem volt szerencsém Kathryn Bigelow rendező a bemutatkozó filmjéhez, az Alkonytájthoz.

A film hatalmasat bukott a moziban, de egyfajta kultikus státuszt ért el, a videos bemutatása után. Talán idehaza azért nem kapott akkora figyelmet és ismeretséget, mert az egész VHS-korszak ideje alatt elkerülte kis hazánkat, és csak a DVD-korszak vége felé kapott megjelenést, amolyan fapados kiadásban. Na, de nézzük hogy milyen lehet egy vámpírfilm, ahol a vámpír szó, egyszer sem hangzik el a kész filmben.

Számomra az első olyan dolog, ami már az első percek után megfogott a filmben, az a hangulata volt. Érdekes módon, nem a horrorfilmekre építkezik a film hangulata, sokkal inkább a road moviek-ra jellemző stílusjegyekre (ráadásul mindezt nyakon öntik egyfajta sajátos romantikával). Mindehhez kimondottan jól passzolnak a film zenei betétjeiért felelős Tangerine Dream (német elektronikus zenei formáció) alkotásai. Mindezen hatására a filmnek gyorsan sikerült beszippantania, még úgy is, hogy a főszereplőt alakító Adrian Pasdar színészi játékát, már az első percektől kezdve kimondottan gyengének éreztem.

De ha már szóba került a gyenge színészi alakítás, akkor viszont mindenképp meg kell említeni, hogy szerencsére a többi karaktert alakító színész pokoli jól hozza a rájuk kiosztott szerepet, de még közölük is kiemelkedett a Bill Paxton (1955-2017) által alakított, Severen karaktere. Mondhatni ő volt a szíve a filmnek.

Maga a film története is elég egyedire sikeredett szerintem. Ráadásul, elég erőteljesen ki van hangsúlyozva a család és a hovatartozás jelentősége, ami szintén rendkívül sokat hozzátesz a film végső megítéléséhez. Mindezek mellett érdemes még kiemelni Adam Greenberg operatőri munkáját is, hisz a film játékidejének a legnagyobb részét, éjszaka forgatták le, de mégse lehet panaszom az operatőri munkájára.

Na, de ha már a filmet a horror műfajába sorolják a legtöbb helyen, akkor érdemes megvizsgálni, hogy mint horrorfilm, miként teljesít. Talán itt éreztem még egy kicsit azt, hogy e téren talán kevesebbet kaptam, mint amire számítottam. Nem mondanám egy kimondottan vérbő és brutális alkotásnak, de mégis tartogat annyi feszültséget, hogy ne legyen akkora hiányérzetem az elmaradt horrorisztikus jelenetek miatt.

Összegezve nem egy hibátlan film, de engem képes volt szórakoztatni, mindvégig lekötni és a végére azt is megértettem, hogy miért is számít egyfajta kultfilmnek.