Láttam már jobbat és rosszabbat is, így nem is értem a sírósokat, mi a fenéért nem kapcsolták ki a filmet?
Csak hogy a suta szövegük nyomtatásban is legyen?
Oké!
David Gelb nem egy gyakorlott rendező.
Azoknak, akik az erkölcstant választották a gyereknek a hittan helyet, elöljáróban annyit, hogy Lázár volt az, akit Jézus feltámasztott a halálból.
A filmnek egyébként van egy kis erkölcsi mondanivalója is, de erről majd később.
Az egyetem alagsorában szorgoskodó tudóscsoport célja valójában az, hogy a klinikai halál állapotában lévő emberek életfunkcióit fenntartva több ideje legyen az orvosoknak a beavatkozásra. Hogy ezeket a kísérleteket miért elaltatott kutyákon végzik, nem tudom, minden esetre az egyikük gondol egyet, és amikor már végleg lemondtak róla, hipp-hopp feltámad (ami eléggé besz.ratós). Mindenki tudja, még az is, aki csak ritkán néz horrorfilmeket, hogy a feltámasztott élőlények az esetek döntő többségében sohasem hasonlítanak korábbi önmagukra (lásd Stephen King-nél). A feltámasztott kutya is kifejezetten furcsán viselkedik, függetlenül attól, hogy újdonsült gazdái ébren vannak, vagy éppen alszanak. Ez az áttörés, amiért minimum 3 Nobel-díj járna, nem maradhat titokban, egy gonosz és kapzsi gyógyszergyár gyorsan be is vásárolja magát az egyetembe, és ráteszi a kezét a kísérletre (ezt már megszoktuk). A tudóscsoport tagjai úgy döntenek, hogy a kiköltözésig saját szakállukra folytatják a kutatást, ám egyikük, Zoe (Olivia Wilde) egy értelmetlen és buta balesetben meghal.
A csoport vezetője, Frank (Mark Duplass) – aki nem mellesleg az elhunyt jövendőbelije – gondol egyet, és mit sem tanulva a kutya esetéből, feltámasztja a nőt.
Zoénak még életében nagyon furcsa álmai voltak, melyek a halálból visszatérve tovább kísértik, és úgy elhatalmasodnak rajta, hogy már képtelen megkülönböztetni ezeket a valóságtól.
Jó-jó de egy halott már miért álmodik?
Ráadásul paranormális képességek birtokába jut, amivel tudóstársai nem igazán tudnak mit kezdeni.
Ha úgy vesszük, a film eléri a kívánt hatást, mert az olyan galamblelkűek, mint én, sokszor meg fognak majd ijedni, de azért több hibája is van, melyek közül kettőt emelnék ki közülük.
Az egyik, hogy van egy frankó alapszitu, amivel nem tudnak vagy nem akarnak mit kezdeni. Az elején még van egy rövid moralizálás arról, hogy illik-e egyáltalán feltámasztani valakit, vagy nem, de Zoe visszatérésének pillanatától kezdve a kollégái már teljesen mással vannak elfoglalva, nem azzal, hogy ezt a problémakört tisztességesen körüljárják. A másik a parahatás. Késő éjszaka egy alagsori laborban suttyomban kísérletező társaság. Zárt láncú kamerahálózat monitorjain feltűnő furcsa dolgok. Akadozó áramellátás miatt pislákoló neonfények. Valaki, akinél kamera van (Sarah Bolger). Tűzben égő babák. Kaparászó kezek.
Vicces kollégák, akik mindjárt meg fognak halni. Egy hálóinges kislány a folyosó közepén (Emily Kelavos). Zseblámpával keresnek valakit, aki végig ott áll mögöttük. Unalomig ismételt elemek.
Klisék, kisebb lopkodások.
Olivia Wilde az, akit meg kell dicsérnem, végre megtalálták a neki való szerepet, csúnyán kell néznie.
Természetesen ezt inkább azoknak ajánlanám, akik a Dörmögő Dömötörön edződtek.
Vagy fehér galamb lélekkel repkednek!
Azoknak ez kegyetlen.
Nekem esti mese jellegű, de jól van ez.
Egy közepes sci-fi horror.
Láttam, de semmi extra.