A legtöbben James Gunn nevét elsősorban a 2014-es A galaxis őrzőiből, és az annak három évre rá érkező, folytatásából ismerhettük meg, de pályája kezdetén, még mielőtt hatalmas hírnevet szerzett volna magának eme Marvel-filmekkel, készített egy amolyan igazi old school horrorkomédiát, ez pedig jelen filmünk, a Slither lenne. Hogy mennyire is sikeredett jóra az első egész estét filmes bemutatkozása, azt döntse el mindenki maga, de szerintem egyáltalán nem lett rossz. Nézzük hát Gunn debütáló filmjét!
A film története tele van kisebb-nagyobb tisztelgéssekkel olyan, mára ikonikussá vált horrorfilmek előtt, mint az 1982-es A dolog, az 1984-es Rémálom az Elm utcában, vagy az 1990-es Tremors – Ahová lépek, szörny terem, és eme apróbb gesztusok miatt természetesen jár is a taps az úriember felé részemről, de maga a film története is olyan lett, mintha egy 80-as évekbeli földönkívüli megszállós filmet néznénk. Sok helyen olvastam, hogy a film története néhol igencsak hasonlóra sikeredett, mint az 1986-os Night of the Creeps (Borzalmak éjszakja címen jelent meg idehaza) című filmnél, és be kell valljam, tényleg vannak azért áthallások a két alkotás közt, de semmiképp nem említeném ezt a filmet egy remake-nek, ugyanis túl sok az eredeti történeti elem benne.
Soha nem tartoztak a kedvenc alkotásaim közé a horrorkomédiák (persze vannak azért kivételek), de ennél a filmnél kissé meg vagyok lőve a műfaji besorolása miatt. Ugyanis a játékidejének körülbelül a feléig igencsak jól építgetik a történetbe a komédiai elemeket, de mintha a film második felére már teljesen elfogyna e téren eme alkotás, és sokkal hangsúlyosabban tolják a néző képébe az úgynevezett testhorror jeleneteket (kicsit olyan érzésem volt, mint az 1992-es Hullajó című filmnél). Na de semmi baj, hisz kedvelem az úgynevezett testhorrorokat is.
Egy efféle filmnél mindenképp érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni a karakterekre, és sajnos ezt csak részben sikerült megugrania ennek az alkotásnak. Merthogy míg a filmbéli Grantet alakító Michael Rooker és a filmbéli Jacket alakító Gregg Henry karakterei igencsak jól passzoltak a történethez, addig a többi karakter ennek sajnos a szöges ellentéte volt. Emiatt pedig igencsak sokat is romlik számomra a film megítélése.
Na de térjünk át egy másik igencsak fontos tényezőre egy efféle filmnél, méghozzá a látványvilágra. Sajnos itt is a kétes megítélés teljesül csak, hisz vannak benne egészen elképesztően jóra sikeredet megoldások, elsősorban a testprotézisek ábrázolása, illetve azoknak a kivitelezése, de sajnos a földönkívüli csúszómászók megjelenítése már egyáltalán nem sikeredett annyira dicsérendőre.
Mindent egybevéve, egy fogyasztható alkotással van dolgunk, ami rengeteg apró gesztussal tiszteleg a 80-as évek horrorfilmes felhozatala előtt, de sajnos sem a történetbéli hiányosságait, sem pedig a technikai megoldásainak a hiányosságait nem volt képes maradéktalanul leplezni, így pedig csak egy erősebb közepesre merném értékelni James Gunn bemutatkozó filmjét.
Nem messze valamitől, ami leginkább egy meteor maradványaira emlékeztet, Grant (Michael Rooker) és Brenda (Elizabeth Banks) nyálkás és visszataszító "valamibe" botlik. Egyszer csak... több»
Szereplők: Elizabeth Banks, Nathan Fillion, Michael Rooker, Jenna Fischer, Rob Zombie
