Az első!

2023.03.03 22:03 Interfectorem Sabnock Olvasottság: 139x

4

Minden sci-fi őse.

A tényleges legelső.

Mestermű.

Minden állítás igaz Frizt Lang klasszikusára, amely olyannyira megelőzte a korát, hogy a bemutatón megbukott, azonban az idő őt igazolta, a rendező gigantikus látomásának hangulata és jelenetei alapjául szolgáltak a műfaj olyan kiváló darabjainak, mint pl. A szárnyas fejvadász (többek között).

A német expresszionizmus kiemelkedő alkotásának elég hányatott sors jutott, hiszen az eredetileg 153 perces filmből a bemutató előtt 40 percet kivágtak, majd az amerikai forgalmazás során tovább kurtították, így végül 95 perc hosszúságú lett.

Azonban nagy szerencsére az utókor vette magának a fáradtságot, és helyreállította az eredeti hosszúságot (az elveszett jeleneteket összekötő szöveggel oldották meg), a zenét is gyönyörűen modernizálták (közkeletű tévedés, hogy a némafilmek hang nélkül kerültek vetítésre, valójában rendkívül kifejező muzsikát írtak hozzájuk, és ez, valamint a színészek zseniális mimikája pótolni tudta a beszéd által nyújtott előnyöket), melynek eredményeként a mai nézők számára is élvezhető és értékelhető minőségben tekinthető meg a filmművészet egyik legnagyobb klasszikusa.

Zseniális darab.

Joh Federsen (Alfred Abel) alkotta meg Metropolist, amelyet a gépek tartanak életben, amiket a munkások működtetnek, miközben a gazdagok élvezik az életet.

Egy nap Federsen fia, Freder (Gustav Fröhlich) meglátja Mariát (Brigitte Helm), és követi őt a munkások közé, ahol megtudja, hogyan is élnek ezek az emberek. A munkások már elég régen nagyon elégedetlenek, ezért amikor a zseniális feltaláló, Rotwang (Rudolf Klein-Rogge) megalkotja a robotnőt, akit Maria külsejével ruház fel, a robotnő képes annyira feltüzelni őket a gépek ellen, hogy elpusztítsák őket, azonban ezzel saját gyerekeik életét sodorják hatalmas veszélybe.

Kőkemény társadalomkritika, egy olyan világot mutat be, amelyben a gazdagok elnyomják a szegényeket, azonban Fritz Lang és a forgatókönyvíró (Thea van Harbou, aki a film előkészítése és forgatása idején a rendező felesége volt, 1933-ban váltak el) elsősorban egy filozófiai látomást álmodott vászonra, amely oly sok témát érint, és annyira erős drámaisággal bír még ennyi évtizeddel a születése után is, hogy még mindig rendesen a földhöz tudja vágni a nézőjét. Félelmetes, hogy mennyire előre látták az alkotók a sok-sok évvel később épült Metropoliszok világát, az elidegenedést, a technikai találmányokat (felhőkarcolók, városi vasút stb.), és természetesen a robotot, annak minden erkölcsi problémájával együtt.

Saját korának legdrágább filmje volt, 5 millió birodalmi márkából készült a Babelsberg Stúdióban, monumentális és fantasztikus díszletekkel, amelyek erőteljes steampunk vonásokat mutattak. Tényleg döbbenetes, hogy mennyire merészen zseniálisak és újítóak voltak az alkotók. Érdekes, hogy a ridegség és a szakralitás (a templomok által nyújtott lelki nagyság erejének bemutatása) tökéletesen kiegészíti egymást ebben az alkotásban, jól megfér egymással a szupertechnika és a hét főbűn, valamint a Halál csodálatos és egyben félelmetes ábrázolása. Azonban a külcsín önmagában nem ért volna sokat a kiváló forgatókönyv nélkül, hiszen egy teljes történet került bemutatásra, a Metropolis pusztulása során a főszereplők sorsa egyértelműen összefonódik, mindenki bejár egy saját fejlődési utat, van, akinél az őrület lesz a végkifejlet, és van, aki rádöbben arra, hogy az érzelem is van olyan fontos, mint a tudás.

A film mondanivalója többek között az, hogy az ész és a kéz közötti hidat a szív jelenti. A Bábel tornya történetét rendkívül látványosan mutatja be erre az összefüggésre kihelyezve, azonban a kivitelezés során olyan sokrétegű lett a történet, hogy az értelmezési tartomány gyakorlatilag végtelen, a totális diktatúráktól (nem véletlenül volt Goebbels kedvence ez a film anno, aki annyira tisztelte Fritz Langot, hogy zsidó származása ellenére felajánlotta neki az UFA filmstúdió vezetését, emberünk azonban szerencsére észnél volt, és még aznap éjjel áttette a székhelyét Párizsba, ahonnan később Hollywoodba vezetett az útja) a modern Rómeó és Júlia történetig.

Modern korunk sok mindenben hasonlít ahhoz a képhez, amelyet Fritz Lang még az 1920-as években filmvászonra festett (a nagy gyárak lélektelensége, a munkások tömegének megérkezése a reggeli munkakezdésre, a gépek uralma a hétköznapokban stb.), döbbenetes, és félelmetes erejű látomás ez az alkotás, ma is teljesen aktuális kérdéseket vet fel (a robotoknak lehet-e személyiségük, van-e átjárás a gazdag és szegény rétegek között, játszhat-e az ember Istent, vagyis alkothat-e a saját képére egy élőnek látszó mechanizmust stb.). Ugyanakkor a dráma igazi ereje az emberi veszendő lélekben van, hiszen az eseményeket azok az érzelmek viszik előre, amelyeket a főszereplők maguk is átélnek: a fiú és a lány szerelme, ami erősebb minden osztálykülönbségnél, az apa szeretete a fia iránt, amit sajnos képtelen kimutatni, a feltaláló őrült szerelme egy régen halott asszony iránt, illetve a riválisa ellen érzett gyűlölete, valamint az a manipuláció, amelyet a robotlány folytat a férfiakkal, legyenek azok gazdagok vagy szegények.

Az utolsó percig nagyon izgalmas a történet, a két és fél órás játékidő gyorsan elillan, a felújított zene és színészek játéka rendkívül kifejező, egyetlen pillanatra sem lanyhul a néző érdeklődése, annyira sűrű és elevenen lüktető az a dráma, amelyet elénk tárnak az alkotók.

Fritz Lang klasszikusa olyan erős hatást tud kiváltani még mindig, amellyel bebizonyítja, hogy a film mégiscsak művészet elsősorban és csak másodsorban iparág.

A Metropolis nem véletlenül legendás alkotás, és nem véletlenül felejthetetlen, hiszen műfajt teremtett. Fritz Lang feltalálta a sci-fit, tökélyre fejlesztette a német expresszionizmus legnagyobb találmányát, a fény-árnyék játékot, lenyűgöző és csodálatos képeket hagyott hátra a hálás utókornak (amelyek természetesen később visszaköszöntek sok más filmben), hihetetlen, hogy a kor technikai színvonalához képest milyen látványvilágot hozott létre, igaz, hogy rengeteg pénzből, de azért mégiscsak a kreativitás miatt vállhatott igazán időtállóvá és megkerülhetetlen alapművé ez a fantasztikus film.

Mindenkinek erősen ajánlott!

A fotelemben nagyon jól éreztem magam.