2023.03.11 20:20 Interfectorem Sabnock Olvasottság: <100x
1

Kellemes borzongás

David Cronenberg után (szabadon) harmadjára.

Az én szememben egyszeri, de mégis szerethető fellángolásnak tűnt a 2013-as Contracted című, kis költségvetésű testhorror, mivel azonban egyedi ízekkel rendelkezett, és viszonylag és nagyjából sikeresnek is bizonyult (underground körökben), hamar meg is érkezett hozzá a méltó folytatás. Alapvetően szkeptikusan álltam ehhez a tényhez, aztán az előzetes alapján fellelkesültem, most pedig, a kész mű megtekintése után az egyik szemem sír, a másik meg ebből kifolyólag nevet.

Kellemes borzongás

A folytatás pontosan ott veszi fel a történet fonalát, ahol az első rész abbahagyta. Az első felvonás ellentmondásos női főhőse, Sam tragikus körülmények között elhunyt, de még előtte lezavart egy balul sikerült kemény menetet az érte – sokáig sikertelenül – epekedő Riley-val (Matt Mercer).

Mivel Sam szexuális úton terjedő (zombikór-szerű) kórságban szenvedett, a mostani főhős, Riley természetesen számtalan kellemetlenségnek néz elébe. Ha a betegség ténye sajnálatos módon önmagában nem lenne elég, még a rendőrség is nyomozni kezd az ügyben, hiszen a Sam végzetét is okozó fertőzés egyre több áldozatot szed.

Szép lassan kezdetét veszi a titokzatos járvány terjedésének második, de annál kegyetlenebb és félelmetesebb fázisa.

Sok szempontból kifejezetten jól sült el a folytatás, ám én mégsem vagyok annyira elégedett a végeredménnyel, tekintettel a mű letagadhatatlan hiányosságaira.

Alapvetően egy korrekt második részt kapunk, ahol a zöldfülűnek számító Josh Forbes rendezőnek és a hasonlóan újonc Craig Walendziak forgatókönyvírónak viszonylag logikusan és gördülékenyen sikerült továbbfűznie és élvezhetőnek tennie az első történetet, elég jó hatásfokkal betömködve az előzmény sztorijában tátongó lyukakat.

A horrorfolytatások bevett szokásai szerint ezúttal az előző etapot némileg meghaladó töménységű biohorrort és némi gore-t kapunk, ebben az esetben még szó szerint „az ember bőre alá is kúszik”.

Meglepő módon még az első rész gondolatiságából is sikerül átmenteni valamennyit: míg Sam a negatív példát mutatta be, amikor elhibázott módon, gyakorlatilag egy idegesítő hisztérikaként kezelte a halálos betegségét, Riley valamivel megfontoltabban cselekszik, és hasznosabban igyekszik felhasználni a kór súlyosbodásáig hátralévő idejét.

A forgatókönyvíró azon fáradozik, hogy Sam ellenpéldájaként igazi modern hősként emelje fel Riley-t, viszont ebbe a képbe valahogy mégsem teljesen illeszkedik bele az, hogy – bár nem szándékosan, de kétségtelenül – maga a fiú is hozzájárul a járvány további terjedéséhez. (Bár akkor meg miről szólna a mozi?)

A második fázis ezek tükrében inkább csak maszatol valamit az eszmei mondanivaló terén, nem szolgál olyan erős és meghatározó szimbólumokkal, mint az elődje.

Ezzel el is érkeztünk a film negatívumaihoz, amiből természetesen lehet azért találni néhányat.

A drámaiság ebben a felvonásban kissé háttérbe szorult, már nem egy elszigetelt jelenséget láthatunk, hanem csak egy sajátságos egyéni tragédiát a sok közül.

A mozi hatásmechanizmusa ezáltal csúnyán megbillen, és a hangulat most kevésbé tudja megragadni a nézőt. A rendőrségi nyomozás történetszála kifejezetten erőtlen és nagyon erőltetett, sablonos lett, ráadásul a nyomozónőt megformáló Marianna Palka iszonyú sótlan és kissé ripacs alakítást nyújt. A maszkok egy-két helyen nekem gyengébbnek tűntek, mint az első rész hasonló megoldásai – mondjuk ezúttal sokkal többet is láthatunk belőlük. A film végi csavar itt nem egy újabb horror műfaj-váltást eredményez, pusztán a harmadik etapnak kíván megágyazni. Ezt viszont hatásosan teszi, fel is csigázta az érdeklődésemet.

Igazából hatalmas bajok nincsenek ezzel a produkcióval, az alkotógárda teljesítménye általánosságban nézve simán vállalható, bár semmiképpen nem kiemelkedő.

A film hozza az első rész alapján elvárható minimumot, de csak felszínesen és kissé erőtlenül tesz hozzá az előzményhez, nem gondolja tovább forradalmi módon, és nem is szolgál olyan „kerek egész” érzéssel, mint az elődje.

A Contracted: Phase II legnagyobb erényének így az tekinthető, hogy szépen megalapoz a járvány harmadik fázisának.

Emiatt remélem, hogy sikeres lesz, és ezáltal elkészülhet egy harmadik, talán már kiugróan minőségi Contracted-történet. (Erről eddig sajnos még nincsen hírek.)

Ami viszont aggaszt, hogy a járvány kiszélesedésével és apokaliptikussá válásával a széria nagy valószínűséggel el fogja veszíteni a rá jellemző egyéni ízét. Szóval nem biztos, hogy ebben az esetben létezhet egyáltalán „jó” harmadik rész.

A kedvenc fotelemből egyébként pedig minden film kényelmes.

dráma | horror | thriller

Egy szexuális úton terjedő vírus pusztít Los Angelesben, mely a szerelemesek vérszomjas zombikká változtatja. Egy férfi verseny fut az idővel, hogy véget vessen a borzalmaknak.

1