Gondolom, sok ember számára ismerős az a fajta érzés, amikor egy filmtartalom annyira felkelti a kíváncsiságát egy adott film iránt, hogy ad egy esélyt az adott produkciónak. Nos, jómagam is így voltam a The Being című filmmel. Azt mondjuk nem mondanám, hogy teljes mértékben megbántam a ráfordított közel másfél órát, de hogy nagy valószínűséggel piszok hamar fog a feledés homályába veszni eme alkotás az én emlékezetemben, abban szinte biztos vagyok, ugyanis jelen filmünk kimondottan gyengére sikeredett.
Pedig biztatóak voltak a filmmel kapcsolatban az előjelek, ugyanis kimondottan kedvelem a 80-as évek sci-fi horror műfaját. Ráadásul a film tartalma is kedvemre valónak tűnt, és még egy ismert színészt is sikerült leszerződtetni mindehhez Martin Landau (1928-2017) személyében. Ezen dolgok ismeretében kimondottan sajnálom, hogy szinte majdhogynem minden félresikeredett végül ennél a filmnél. Lássuk hát, hogy mit is tartogat a The Being című sci-fi horror a nézőjének.
Ha az emlékeim nem csalnak, akkor az efféle történettel dolgozó alkotások valamikor az 50-es és 60-as években élték a fénykorukat. Nem mondanám, hogy túl sok tapasztalatot szereztem volna eme időszakban készült hasonló zsánerű alkotásokról, de azért az rémlik, hogy voltak azért ennél a filmnél színvonalasabb alkotások is. A lényeg, hogy a film rendezője és egyben forgatókönyvírója, Jackie Kong a nukleáris szennyeződés által próbált elkészíteni egy úgynevezett szörnyfilmet, de hiába volt közel 4.5 millió dolláros költségvetés a produkcióra, ez messze nem mutatkozik meg a kész alkotáson. Tulajdonképpen a film legtöbb hibáját személy szerint (a rendező és egyben a forgatókönyvíró) Jackie Kongra lehet visszavezetni. Merthogy lehet, hogy volt egy jó elképzelése arról, hogy mit is szeretne filmre vinni (apropó, ez volt Jackie Kong debütálása mind rendezőként, mind pedig forgatókönyvíróként, és ez azért nagyon is meglátszik a végeredményen), de végül a számos logikai gikszer teljesen tönkretette az első filmes munkáját.
Kezdjük azzal, hogy a filmbéli karakterek megírásába finoman szólva sem nagyon fektettek sok időt és energiát, ezáltal pedig igencsak egysíkúak és egyszerűek lettek. Ráadásul ezen még a színészi alakítások sem igazán tudtak segíteni. Ha mindez még nem lenne elég nagy probléma, akkor ott volt még az is, hogy valami rém rossz dialógusokat hoztak össze a szereplőknek. Tehát e téren semmi jóra ne számítson majd a néző. Nos, a film története és annak a kivitelezése sem fogja megváltani a zsánert, ugyanis itt is sok olyan dolgokkal találkozhatunk majd, ami után igencsak erőteljesen kétségbe vonhatjuk a film szórakoztatási értékét. Bár azért megemlíteném, hogy a technikai kivitelezésen azért igencsak látszik, hogy szinte mindent a film utolsó negyedére tartogattak, ezzel is egyre jobban rájátszva a nézők kíváncsiságára, de amit ott végül kapunk, hát azért az egy kisebb fajta megdöbbenést ki tudott váltani belőlem. Továbbá a film vágása is sok esetben nem büszkélkedhet az elfogadható minőséggel, de hát ez van.
Összegezve, sajnos nem igazán tudnék sok pozitívumot felhozni a The Being mellett. Egyszer talán meglehet nézni, ugyanis van némi hangulata a filmnek, ráadásul annyira nem is vészes a cselekményvezetése, viszont azt kimondottan sajnálom, hogy egy igencsak szégyenlős szörnyes filmet hoztak össze végül belőle.
