Rengeteg pozitív véleményt hallottam már erről a sorozatról, de jómagam csupán az elmúlt napokban jutottam el odáig, hogy belekezdjek a Mike Flanagan rendezésében napvilágot látott Netflixes szériába, és be kell valljam, sok mindenre fel voltam készülve vele kapcsolatban, de amit végül kaptam, az nem csak alaposan meglepett, de elképesztően szórakoztatott is.
Elöljáróban megemlíteném, hogy egyáltalán nem tartom magamat nagy sorozatfogyasztónak (ha egy héten egy-két epizódot meg tudok nézni egy szériából, akkor már szinte teljesítettem is magamban a sorozatok iránti vágyamat), de ez a széria teljesen magával ragadott. Továbbá ez a sorozat „büszkélkedhet" azzal a ténnyel, hogy majdnem két-három nap alatt végig is értem rajta.
Nos, magára a sorozat alapjául szolgáló történetre írhatnám azt is, hogy jól ismertem, ugyanis Shirley Jackson (1916–1965) amerikai regényíró történetét már 1963-ban megfilmesítettét A ház hideg szíve címen, majd 1999-ben Az átok címen újra feldolgozták mindezt, és mindkét filmhez volt szerencsém annak idején, és a maga módján mindkét filmet kedveltem. Talán a két filmes adaptáció miatt írnám elsősorban azt, hogy a Mike Flanagan kezei közül kikerülő sorozat alapjaiban lepett meg, ha ugyanis a sorozat nézője itt is egy kísértet történetre számít elsősorban, akkor eme igénye nem biztos, hogy maximálisan ki lesz elégítve. Persze egy pillanatra sem állítanám azt, hogy A Hill-ház szelleme nem egy kísértettörténet, de eme témakörnek a megvalósítása – és egyben a tálalása – egészen más formában fog eljutni a nézőhöz. Mindenképp említést – és egyben dicséretet is – érdemel a sorozat szerkezete, ugyanis a tíz epizódból álló teljes sorozat első öt része öt különböző fontos karakter nézőpontját ismerteti meg. Írhatnám azt is, hogy mindez csupán az adott karakter felvezetésére irányul, de ez csupán kis részben igaz, merthogy eme sorozat sok-sok apróbb puzzle-darabkából áll, és eme történetek megismertetése a nézővel csak az összkép egy kisebb szegletét foglalja majd magába. Ráadásul a sorozat szerkezete több idősíkon dolgozik, tehát megköveteli a nézői figyelmet.
Mike Flanagant kiváló választásnak éreztem arra, hogy levezényelje eme történetet, merthogy számomra immáron korábbi filmjeiben is bizonyította, hogy igenis van érzéke ahhoz, hogy a horror zsánerét drámával töltse meg, és ezzel itt sem volt semmi gond, merthogy egy olyan erős családdrámát tett le itt arra a képzeletbeli asztalra, amivel jómagam igencsak ritkán találkozok. Ehhez persze hatalmas segítségére voltak a sorozat karaktereit alakító, zseniális színészek, merthogy egytől-egyig mind brillíroztak. Érdemesnek találom még megemlíteni, hogy a szériát eredetileg eredeti nyelven kezdtem el nézni, de egy barátom felhívta a figyelmemet arra, hogy itt a szinkronszínészeket is sikerült páratlanul jól összeválogatni, és valóban így van.
Ha mindenképp keresném a csomót azon a bizonyos kákán, akkor talán egyes technikai kivitelezéseit említeném meg, de ez sem teljesen igaz, merthogy amire nagyobb hangsúlyt fektettek a készítők, az igenis jól lett kivitelezve. Illetve talán még a sorozat lezárásaként szolgáló utolsó két részt lehetne felróni, hogy talán ott már annyira háttérbe szorítják a történet alapjául szolgáló kísértettörténetet a drámai vonallal szemben, hogy lehet, egyes nézőknek ez már túlontúl sok is lesz, de én még ezzel is bőven meg tudtam békélni.
Összegezve a sorozatot, magasan az egyik (ha nem a legjobb) sorozat, amihez eddig volt szerencsém. Minőségi szórakozást jelentett számomra szinte majdhogynem az összes része, így egyértelmű, hogy ott a helye a kedvenceim listáján.
dráma | horror | misztikus | thriller
1992 nyarán Hugh és Olivia Crain öt gyermekével együtt beköltözött a Hill-házba. Tragikus veszteségek és természetfeletti jelenségek arra kényszerítik őket, hogy elhagyják a... több»
Szereplők: Carla Gugino, Mckenna Grace, Timothy Hutton, Michiel Huisman, Kate Siegel
