Maurice Devereaux sötét rémképei és látomásai.
A metrókban játszódó horrorfilmeknek eleve van valami erőteljes klausztrofób varázsa, vagy erőssége, ki hogyan nevezi, de a Maurice Devereaux által rendezett kanadai produkció ennél azért jóval többet sejtet.
Egy sötét, víziókkal teli misztikus thriller?
Egy zombikkal, „monster”-szerű lényekkel operáló „dirty slasher”?
Egy erőteljes, vallási koncepcióban gyökeredző apokaliptikus történet?
Nos, az előbb említett összetevők mind-mind megtalálhatóak benne, azonban kutya legyek, ha tudom, végeredményben mit is akartak megmutatni a sötét felszín alatt.
Mit látunk?
Főszereplőnk Karen (Ilona Elkin), egy halálfáradt és nagyon elgyötört nővérke, aki este felszáll az utolsó metróra, ahogy ez már a számára megszokott , és lehuppan az ülésre.
Aztán a többi utassal azon veszi észre magát, hogy miután egy őrült vallási szekta hívei a mobiljukra kapnak egy félelmetes üzenetet, kereszt alakú tőrjeikkel elkezdik egyesével lemészárolni őket.
Majd egy vészfékezést követően néhány túlélővel sikeresen kitörnek a szerelvényből, és az egyik sötét szervizalagút felé futnak, hátha ott jobb a helyzet, de a teljesen megborult agyú fanatikusok oda is követik őket.
Ahogy egyre előrébb haladunk a cselekményben, úgy fogynak az utasok.
Amikor kezdődött a film, még teljesen az volt az érzésem, hogy egy misztikus thrillert fogok látni, és még akkor sem adtam fel ezt az elméletemet, amikor megjelentek a színen a szektások.
De kezdetét vette a vallási célú hentelés, és a véleményem teljesen megváltozott.
Izgalmas kezdés után a kissé minimalista színészi játék, szerintem olykor meglehetősen ostoba és felszínes párbeszédekkel fűszerezve, plusz a szintén nagyon gyér költségvetés igencsak rányomja bélyegét a metróalagutak végeláthatatlan folyosóiban való menekülés akciójeleneteire, de a közelgő apokalipszis lassan csepegtetett információmorzsáitól is sokkal többet vártam volna, de legalább valamiféle erősebb csattanót a végén, ami aztán csúnyán elmaradt.
Sajnos színészeink, mint Nicolas Wright, Neil Napier, Emily Shelton és Daniel Blanco Hall nem tudtak még erre az elég alacsony szintre sem felnőni.
Nálam ez csak 57%, és kettő csillag.
