1992-ben érkeztünk el a Sam Raimi által rendezett Evil Dead-trilógia záró darabjához. A forgalmazó stúdió kérésére elhagyták a címből az Evil Dead 3-at, de ettől még mindenki tudja, hogy A sötétség serege címen bemutatott alkotás, a Gonosz halottak-trilógia harmadik felvonása, ami persze egy rövidke összefoglalóval indít, az előző részekben látottakról. A barátaim egytől egyig klasszikusnak tartják eme részt is, akárcsak, mint a két korábban készített részt, de be kell hogy valljam, számomra ez a legkevésbé kedvelt rész, ebből a franchise-ból. Na de nézzük is, hogy miért.
Talán elsősorban azért nem kedvelem annyira a trilógia befejezésének szánt utolsó felvonását, mert itt már csak nyomokban tartalmazta a film nekem azt, amit annyira kedveltem az előző részekben. Méghozzá a horror szálat. Kétség sem férhet ahhoz, hogy míg az első rész egy igencsak erős darab a horrorfilmes felhozatalból, addig a második nekifutását megtöltötték humorral, de az még valamilyen szinten jól is állt neki, hisz kellő mértékben sikerült megtalálniuk azt a fajta egyensúlyt a horror és a komédia közt, ami szórakoztatóvá tette mindezt, addig viszont a harmadik részre szinte teljesen maguk mögött hagyták a horrort mint műfajt (ezt pótolták némi kalandfilmes eszköztárral), és már csak a komédiára koncentráltak. Mondjuk ha csak ennyi kivetnivalót találtam volna ebben a részben, akkor ezzel talán még meg is tudtam volna némiképp békélni, de sajnos más negatívumok is tarkítják A sötétség seregét.
Kezdjük magával az ikonnal, Ash karakterével. Nekem itt már túl sok, de még ez sem lett volna akkora probléma, ugyanis hát már a második rész során is ezt kaptuk tőle, csak amíg ott az még vicces tudott lenni, addig erre a részre ez már nagyon erőltettet, és túlontúl túl lett tolva a karaktere, ráadásul a szarkazmusa szerintem egyáltalán nem találta meg az összhangot a film történetével. Ráadásul a film történeti szempontjából a többi karakter teljesen elhanyagolható, ezáltal pedig egyértelmű, hogy Bruce Campbell alias Ash karakterének kellett volna elvinnie az egész filmet a hátán, de mindez nálam csak amolyan közepesre sikeredett.
A film technikai kivitelezései sem nyerték el annyira a tetszésemet, merthogy jó pár olyan jelenet van benne, amelyeket sokkal jobbra értékeltem a korábbi részekből, pedig hát mint tudjuk, a technika folyamatosan fejlődött, és ráadásul itt már komolyabb költségvetésből is gazdálkodhattak, mégsem lett számomra egyik effektje sem annyira emlékezetes (pedig hát akad egypár azért benne). Mindezen negatívumokra rátett nálam még egy lapáttal a film lezárása is (amit a készítők egyértelműen csak azért hoztak tető alá, hogy meghagyják a lehetőséget arra, hogy folytatni lehessen egyszer majd valamikor), ugyanis számomra annyira bárgyúra és túlerőltetettre sikeredett ez a befejezés, hogy kirobbanó örömmel fogadtam, amikor 2015-ben sorozat formájában születhetett meg a folytatása (Ash vs Evil Dead), és nem egy film formájában, pár évre a harmadik rész elkészítése után.
Sajnos a mérleg ellentétes nyelvére (azaz a pozitívumaira) sokkal kevesebb dolgot tudnék felsorolni. Talán a történetvezetést tudnám mindössze megemlíteni, ugyanis unalmasnak egy percre sem éreztem a filmet, csak kár, hogy szinte mindezt nulla feszültséggel érték el a készítők.
Összegezve: hiába a klasszikus jelző, nálam mindez csak egy közepesre vizsgázott, és mindezek dolgok miatt, számomra talán az egész franchise leggyengébb darabja ez volt.
73 A sötétség serege (1992)
Ash (Bruce Campbell) az elátkozott erdőben kénytelen volt levágni a jobb kezét, ugyanis az saját maga ellen fordult. A kézfeje helyére egy motorfűrészt erősít. Ahogy kikeveredik... több»
