A Socsiku filmvállalat 4 kalandot prezentált a vak leányról. Érdekessége, hogy főhősnő minden történetben más jellemként jelenik meg. A második részben már egy határozott, a férfias munkáját nagy hidegvérrel végző profit tálalnak fel a vásznon, hogy aztán középtájon a szerelemtől elgyengült nő lépjen a helyébe. A stúdió véletlenül sem akart önismétlésbe bocsátkozni.
Azt közvetítik, hogy ha a férfi lélek békés, a legharciasabb nő is megszelídíthető. Egy darabig csak, persze, mert hát mégis kalandfilmről van szó, sokáig nem ülhet a cselekmény. A forgatókönyv ügyesen bánik az érzelmekkel, beleértve a nézőnek szánt fogásokat is. A vidéki japán életmódot követőket jól ellensúlyozzák a kisváros alvilágának elvetemült alakjaival.
Viszont kétségtelen, ez a történet kevésbé eredeti, mint az első volt. Sok a más filmekben bőven látott részlet. Míg az első kaland kifejezetten ragaszkodott a pőre valósághoz a korabeli életmódot illetően – bizonyos határig, persze –, itt egy idő után a rendező érezhette, hogy valami extra kell a végére. Így aztán a leszámolás-jelenet a kezdeti vívóparádékból egyfajta allegorikus összecsapássá vált át a jó és rossz között, amelyben a vért és a halát elkülönítik egymástól.
Tehát érdemes rá készülni, hogy mindig erősen mást kap az, aki sorrendben nézi meg Oicsi újabb kalandjait. Ezúttal kevésbé fenyegető a légkör, viszont ügyes a művészi stílusú megközelítés. Oicsi a végére visszanyeri régi önmagát, amire nagy szüksége van a túlélés érdekében, de a nézőnek szintén jól jön a harmadik kalandhoz.
Oicsivel nagyot fordult a világ. Az elveszett kislányból fejvadásznő lett. Az egyik városkában a helyi jakuzabanda elől viszi el a vérdíjat, amit azok rosszul viselnek, kitör az... több»
Szereplők: Yôko Matsuyama, Yasunori Irikawa, Kikko Matsuoka, Tôru Abe, Ryoichi Tamagawa
