A Holtak-trilógia első és talán legkarizmatikusabb része!
Bár jómagam azért nem így gondolom, hiszen még ide tartozik az 1978-as Dawn of the Dead (Holtak hajnala), az 1985-ös Day of the Dead (A Holtak napja), de én azért ideszámolnám a 2005-ös Land of the Dead (Holtak földje) címűt, a 2007-es Diary of the Dead (Holtak naplója), és végül a 2009-es Survival of the Dead (Túlélni a holtakat) műveket is!
Stábtagok!
A zenén, amit Scott Vladimir Licina komponált, szinte mindent George A. Romero és John A. Russo csinált, ezzel is spórolva a kis költségvetésen.
Színészek!
Itt is látszik a low budget!
Elég csak arra gondolni, kik is a főszereplők.
Ben szerepében Duane Jones, Barbara: Judith O'Dea, Harry: Karl Hardman, Helen: Marilyn Eastman, Tom: Keith Wayne. Hát nem egy veretes gárda.
Mára természetesen már kissé lassúnak és enerváltnak tűnnek az amúgy zseniális, fekete-fehér képsorok, de mégis elemi erővel hatnak a nézőjükre, és egy kis társadalmi mondanivalót is belecsempészett Romero a fekete bőrű főszereplővel, és a azzal a lényegi mondanivalóval, hogy az amerikai társadalom elfáradt, és valami újra, nyers „húsra” vágyik!
Egy „őskori” eposz, és „home invasion”, ami még ma is nyerő és aktuális!
Az élőhalottak éjszakája mára már egy végtelenül brutális és nyers, igencsak kiforratlan és nagyon egyszerű horrorfilmnek tűnik, ám ugyanakkor a filmtörténelem, azon belül is leginkább a horror ennek a zsánerének, és még inkább a zombis kultfilmek hatalmas mérföldkövének bizonyult.
Filmjével George A. Romero nem csupán saját pályáját határozta meg (hiszen számos folytatást készített a filmhez, és a későbbi remake-ek készítéséhez is nagyban hozzájárult), hanem a zombifilmek teljes alműfaját is, úgy nagyjából a következő száz évre, de még ezeknél is fontosabb az a hihetetlen inspiráció, amit az élőhalottakon keresztül, mintegy metafora lehetőségeken keresztül jelentett az elkövetkező újabb filmkészítő generációk számára.
Sztori!
Egy testvérpár elmegy az anyjuk sírjához a temetőbe, ahol a fiú (Russell Steiner) úgy dönt, megijeszti nővérét, Barbarát (Judith O'Dea).
Pár perc múlva azonban egy fura módon lépkedő és hörgő férfi megtámadja őket, gyorsan megöli a fiút, Barbara pedig szinte eksztázisban menekül, és egy elhagyatott farmon találja magát többedmagával, akiket megtámad egy halottaiból feltámadt, emberi húsra éhes csőcselék.
A hírekből a menekülők végül lassanként összerakják, mi is történik valójában. Holtak kelnek ki a sírjukból, nem tudni, mi okból, és megtámadják az élőket, hogy megegyék a húsukat.
Hát eljött az apokalipszis?
A házban egyre nő a feszültség, miközben megvitatják, mi is legyen a következő lépésük, mit is kellene tenniük?
Megpróbáljanak elmenekülni, vagy várják meg a segítséget, ami lehet, hogy sohasem érkezik meg?
Eközben a holtak folyamatosan be akarnak jutni a házba!
De lesz-e happy end?
Lehet-e happy end?
Kétlem!
Az élőhalottak éjszakája egy minimális költségvetésből készült film, így még magukat a befektetőket (és Romero mestert is) is meglepte, amikor korának legjövedelmezőbb független alkotása lett.
Mindössze 114 ezer dollárból készült, és harmincmilliót hozott, tehát a költségvetése mintegy 260-szorosát, ami azért nem semmi...
Plusz a hírnév, amivel Romero élni tudott!
Lényegi mondanivaló!
A film, és így Romero elemi félelmekről beszél, brutális és sötét állapotokról, társadalmi tabukat döntöget (mint a kannibalizmus, faji előítéletek, vagy a vérfertőzés).
A képi világa csodálatos és félelmetes, a vérontás bemutatása, a kamera fura mozgása erősíti bennünk az egész cselekmény valóságosságát.
Olyan, mintha egy amatőr mockumentary-t néznénk.
Szerintem igen nagyot tévednek azok, akik sima B filmnek mondják Az élőhalottak éjszakáját.
Sokan, akik így látják, azok persze nem látnak túl a vér- és bélontáson, de lehet, nem is akarnak, mert túl ijesztő lenne nekik a valóság!
Romero szinte atomjaira szedi az amerikai kollektív pszichét, belevágja igen keményen az arcukba, miközben kérlelhetetlenül őszinte, és görbe tükröt mutat a társadalomnak.
Olyan tükröt, ami nemcsak a 60-as években volt nagyon aktuális, hanem még a mai napig is érvényben van!
Sőt ma, a haldokló társadalmunkban ezerszer hatványozottabban!
Vannak hibái, de könyörgöm!
1968-at írunk, és akkoriban még a film, és azon belül a horror itt tartott!
Persze a fanoknak (mint nekem) nem számít, én egyszerűen imádom!
Az IMDb-n 134 ezer véleményből 7,8/10, de nálam ez 88% és természetesen öt csillag!
Alapmű, klasszikus, és kötelező!
80 Az élőhalottak éjszakája (1968)
Barbarát egy éjszaka a temetőben megtámadja egy ismeretlen. Egy faházban húzza meg magát néhány más emberrel együtt, akikkel ugyanez történt. Nem sejtik, hogy nem egyszerű... több»
Szereplők: John A. Russo, Duane Jones, Judith O'Dea, Karl Hardman, Marilyn Eastman
