Elég nyomasztó és lassú tempójú a film, szóval, ha valaki szaladgáló zombikat akar látni, akkor ez nem az ő filmje. A forgatókönyvírók (Anthony Hayes és Polly Smyth) felteszik a „nagy” kérdést a nézőnek, ki mit választana egy ilyen helyzetben? Nem könnyű megválaszolni ezt a kérdést az emberi kapzsiság miatt. A történet egyszerű, mégis feszült thrillert kapunk a film készítőitől, amiben három gyilkosság szemtanúi lehetünk. A történet Dél-Ausztrália forró, kietlen vidékén játszódik.
Adott két férfi, egy sofőr, Keith (Anthony Hayes) és egy munkanélküli férfi, Virgil (Zac Efron), többet nem is tudunk meg rólunk. (Bevallom, Zac Efron neve ismerős volt, de egy filmje sem jutott az eszembe. Kellett egy kicsit kutakodnom, hogy milyen szerepei voltak. Nem csoda, hogy nem emlékszem rá.) A véletlen hozza össze őket, mivel Keith hajlandó elfuvarozni Virgilt abba a városba, ahol munkát kaphat.
Nem éppen szimpatikus páros. Keith inkább durva, míg Virgil a szótlan, de büszke férfi. A kocsi lerobban a semmi közepén, és szereplőink kicsit kezdenek nyitni egymás felé. (Nem értem, ha két férfi utazik egy autóban, megállnak és az egyiknek pisilnie kell, mi a francért gyalogol el ötven métert, hogy egy kiszáradt fa tövében könnyítsen magán? Nem elég megkerülni a kocsit, és háttal pisilni a másiknak? Aztán a levizelt fa mellet ver tábort a vizelőnk, Virgil.) Itt kezdődik az izgalom, nem a levizelt fa miatt, hanem azért, mert egy kicsivel odébb Virgil talál egy hatalmas Aranyrögöt. (1869. február 5-én találtak rá az eddigi legnagyobb Aranyrögre, melynek súlya 72,5 kilogramm volt.) Mikor odahívja Keith-t, a „feszültségmérő” szép lassan kezd emelkedni, szereplőink pulzusával együtt. Mivel még a teherautóval sem tudják kihúzni, felteszik egymásnak a kérdést: ki marad az Aranyröggel, és ki megy segítségért a városba, ami négynapi járásra van, hogy hozzon egy markológépet? Virgil, mivel ő találta az Aranyat, ő akar maradni. Keith-től kap pár konzervet, egy kevés ivóvizet, mobiltelefont, és Keith elmegy. Innentől kezdve Virgillel kelünk és fekszünk, szomjazunk, éhezünk, szenvedünk a tűző nap miatt, és rettegünk az éjjel támadó vadkutyáktól, és csak várunk, hogy megérkezzen a segítség, ami a gazdagság felé vezető út, és betekintést nyerünk a kapzsiság legsötétebb bugyrába. Még az Arany árfolyama percről percre zuhan, Virgil számára az ivóvízé folyamatosan emelkedik. Nem lövöm le a poént, egyszer érdemes végignézni. Nekem tetszett! A film elején nem értem a narrátor mondatát, miszerint: „egy nem túl távoli jövőben”. Hiszen ebben vagyunk, már most! Efron játéka tetszett, és merőben más, mint az eddigi filmek (az az egy), amiben láttam.
