Ismét belefutottam egy olyan produkcióba, amely tökéletesen beleillene a filmek a videótékák alsó polcairól kategóriába nálam. Eme filmekben leginkább az a közös, hogy egytől egyig olyan produkciók voltak, amelyek leginkább akkor tudnak manapság is még szórakoztatóak lenni, ha visszagondolunk azon időszakra, amikor még léteztek a videótékák, továbbá internet nélkül, elsősorban még a videókazetta borítóján olvasott tartalom alapján döntöttünk arról, hogy kikölcsönözzük-e az adott filmet. Amolyan igazi filmkalandor időszak volt anno ez, hisz számos olyan filmbe futottam bele így, amelyek minősége már abban az időben is hagyott maga után némi kivetnivalót, de akkor, valahogy örültünk még ennek is. Talán pont eme letűnt filmes érzés miatt szeretek időről időre efféle filmeket keresni magamnak. Na de ezek után lássuk hát, hogy milyen is lett a Fémszörny című film!
Tinédzserkoromban volt szerencsém látni párszor jelen filmünket is a videótékák polcain, de a kikölcsönözése úgy rémlik, hogy nem jött anno össze.
Nem is tudom, hogy hol kezdjem! Valószínűleg ha valaki most nézi meg eme 1995-ös filmet, nagy valószínűséggel a trash filmes kategóriába sorolja majd, pedig valójában sokkal inkább egy amolyan tipikus B kategóriás szörnyfilm volt a megjelenésekor, amit anno egyből videóra gyártottak, és a mozivászon sehol nem mutatták be. Mindezen dolgokról következtethetünk egyből arra, hogy nem egy hibátlan produkcióhoz lesz majd szerencsénk vele kapcsolatosan.
Viszont mindenképp érdemesnek tartanám megjegyezni, hogy a film első harmada maximálisan képes volt lekötni a figyelmemet, ugyanis eme periódusban még csak illesztgetjük ama történetdarabkákat egymáshoz, amelyeket a forgatókönyvírói brigád, Alessandro De Gaetano (1938–2023), Timothy E. Sabo és Roger Steinmann hozott össze. Eme történeti periódusban is persze van nem kevés kérdőjel, amely felvillanhat egyből a nézőben, mint mondjuk például máris ott van az, hogy a filmbéli Butler (John Marzilli) miért akar annyira kísérleti alany lenni egy olyan titkos projektben, ami nem túl jóval kecsegtet saját magára nézve (de ez csak egy kiragadott dolog a történetben található logikátlanságokból). Aztán ahogy haladunk tovább a film játékidejében, sajnos egyre kevesebb olyan dolgot találtam a történetben, ami képes volt a kezdeti érdeklődésemet fenntartani. Ez pedig abból a szempontból igazán sajnálatos, hogy a film horror mivolta valahol a játékidejének a közepétől válna igazán dominánssá, de mivel ekkora már erősen érzékelhetővé válik az erőlködés a történeten, így az érdeklődésem is jóval alacsonyabbra ereszkedett vele kapcsolatosan. A történet lezárása pedig már-már megmosolyogtatóra sikeredett sajnos!
Ami viszont mégis képes volt a gyenge kategóriából egy teljes szintet emelni az én szememben, azok a filmben látható trükkök. Persze e téren se számítsunk azért égbekiáltó megoldásokra, de azért a mutációs maszkok és sminkek meglepően elfogadhatóra sikeredtek a filmben, ráadásul a hibrid farkasember jelmeze sem lett annyira rossz (persze azért mai szemmel erősen idejétmúlt hatást keltett a nézőben). A filmbéli karaktereket alakító színészek nem hozták rosszul a szerepüket, sokkal inkább volt gondom a dialógusaikkal, amelyek viszont a forgatókönyvíróinak köszönhetjük.
Összegezve, a Fémszörny című filmnek talán a két legnagyobb hibája az volt, hogy sem a történetében, sem pedig a félelemkeltésében nem sikerült kellően maradandót alkotnia, de mivel jómagam sokkal elnézőbb vagyok eme időszak produkcióival szemben, így a halovány három csillagot megérdemli tőlem.
40 Fémszörny (1995)
Egy farkasember vérével beinjekciózott amerikai ügynököt 20 év után felébresztenek a hibernációból...
Szereplők: Glen Robinson, Kim Delaney, Kane Hodder, Barry Bostwick, Musetta Vander
