Én bőven elégedett vagyok ezzel a remek iparosmunkával, mert őszinte, és azon a szinten, amit magáénak érez, roppant szórakoztató tud lenni. Külön dicséretet érdemel a posványos üresjáratoktól megmentő lerövidített játékidő, valamint a roppant menő főcím, de a halszemoptikával elkövetett részek, és az élénk színképért is jár a pont. Szóval, ha CGI-állatos trash-t kell választani ebből az évből, akkor én mindenképpen ezt javaslom.
Mivel (sajnos) nem Asylum-produkcióról beszélünk, ezért ergyafilmhez képest visszafogott agyfasz-faktorral bír, emiatt pedig a dögunalmas részek közé beszuszakolt baromságok sem ütnek akkorát, amekkorát egy bűnös élvezeteket iránt rajongó trash-mániákus várna. Nyilván egy egység sugarú nézőnek még így is bőven a vállalhatatlan kategória, úgyhogy tessék helyén kezelni.
A finálé egyes elemei kikövetkeztethetőek, azért én mégis néztem a legvégén, hogy ez most mi volt meg hogyan. Összességében számomra egyértelműen üde színfoltja a kétségbeejtő(en középszerű) 2023-as év felhozatalának, ám hozzá kell tegyem, hogy nálam eleve helyzeti előnnyel indítanak a spanyol alkotások.
Az Anna and the Apocalypse kiváló szórakozást tud nyújtani a nézőknek: mintha a Shaun of the Dead elemeit keverték össze egy Disney musicallel, azonban a végére több komolyságot és feszültséget hagyva. Bár témája miatt nem merném ajánlani a teljes családnak, horror rajongóknak kifejezetten, egy, a műfaján belül bájos kis történet, néha egy-egy meglepő fordulattal. Azon horror fanatikusoknak ajánljuk, akik egy kis lazább kikapcsolódást keresnek karácsonykor.
Jó szívvel ajánljuk azoknak, akik szeretnének egy könnyed kikapcsolódást, nem akarnak túl sokat agyalni egy filmen, cserébe viszont szeretik az igényes megvalósítást és szép környezetet. Az Influencer nem egy kaszabolós slasher vagy egy torture porn, de azért így is folyik benne a vér, a szerethető karakterek és az egyszerű, de izgalmas cselekmény viszont bőven az átlag felé emelik.
Ape vs Mecha Ape című produkció játékidejét gyakorlatilag 95%-ban párbeszédek töltik ki; egyik jelenetből a másikba vezető folyamatos pofázások a semmiről, miközben érdemi (látványt előtérbe helyező) részekre alig jut idő. Elképesztő módon túlbeszélik a cselekményt. Fináléban kapunk némi direkt módon tálalt akciót is, ha már kaiju a választott műfaj, de semmi extra. Abaraham nevű óriásmajom legalább most már valóban gorillásan néz ki, az előzményének számító film testi fogyatékos emberszabásújához képest. Asylum-produkcióként hozza az ergya-faktort, bár a sok rohadt dialógus hamar az agyunkra fog menni, ha esetleg mégis megtekintjük.
Az Éjszakai merülés a közepesnél egy fokkal felejthetőbb, összecsapott és mindent összevetve kihagyható film lett, ami a kétezres évek sablonjait felhasználva próbál hatni a nézőre. Csak éppen 20 évvel később, mint kellene.
Az ázsiai filmek, sorozatok rajongóinak mindenképpen, a retró életérzés szerelmeseinek szintén, illetve mindenkinek, aki tíz epizódon keresztül szeretne belemerülni egy jó kis bűnügyi történetbe.
A 2023-as esztendő egyik legjobban várt horrorja a Demeter utolsó útja, ám óriásit ez sem tudott robbantani. Szerkesztői kerekasztalunkban több kritikát is olvashattok.
A fogcsikorgató kínzásoktól nem ment meg minket a korábbi epizódokban megszokott gyors vágás, itt bizony végig kell néznünk a percekig tartó öncsonkításokat, így aki szórakoztató filmes programot keres, az messze kerülje el a Fűrész X-et! A többieknek viszont meleg szívvel ajánlom a legújabb felvonást, ami az aggasztó előjelek ellenére nagyon tisztességes bővítése a sztorinak.
NA Bad CGI Gator (2023)
További részletek a Cinegore-on! több»