Enyedi Ildikó a hét folyamán mesterkurzust tartott a Shanghai Filmfesztiválon, amelyen igencsak fontos témát feszegetett.
Az előadáson arról a folyamatról esett szó, amely minden alkotó szellemet érint, történetesen az egyedi rendezői formanyelv és stílus megtalálásához vezető útról. Zheng Dasheng rendezővel folytatott beszélgetés során Enyedi Ildikó elmondta, hogy a filmkészítés lényegében olyan, mint “egy hatalmas kétségbeesett kiáltás, amelyhez reményeket fűzünk, hogy mások is meghallják”.
Enyedi hozzátette, hogy ez a folyamat számára nem mindig egy közvetlen narratív ötletből indul ki. Az esetek többségében hagyja, hogy a fejében lévő "számos sürgős és összetett kérdés" szabadon kószáljon és versengjen a figyelméért, ebből kifolyólag azokat a történeteket keresi, amelyekben hemzsegnek a kérdésen, és amelyeket egyúttal igyekszik a közönség elé is tárni.
“Tudnod kell jól kifejezni magad, hogy biztosítsd a filmnek mint médiumnak a megfelelő utat, amely magával viszi az üzeneted” - mondta Enyedi, majd hozzátette, hogy egy rendezőnek őszintének kell lennie és őszintén kell közvetíteni a meggyőződését.
“El kell vetni a félelmet, hogy az általad kifejezett dolgok közömbös fülekre találnak. Higgy a meggyőződésedben, különben senkit sem fog meggyőzni a munkád addig, amíg magadat sem tudod meggyőzni” - tette hozzá a Enyedi.
A rendező azt is elmondta, hogy olyan operatőrrel szeret együtt dolgozni, aki nem feltétlenül helyezi előtérbe a saját stílusát, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy egy stábtag se ragaszkodjon a saját dogmatikus elképzeléseihez.
“A rendező nem egy felsőbbrendű patriarcha, nem varázsló, és nem fog pálcát lengetni, hogy engedelmeskedjenek, mint a gyerekek” - mondta Enyedi.