A kilencvenes évek közepén debütált a mozikban az utóbbi bő két évtized alighanem egyik legizgalmasabb kaland-vígjátékfilmje, a Jumanji. Nem csupán izgalmas és látványos produkcióról van szó, hiszen a Jumanji egyben lebilincselő ábrázolásmódja az egyén elszigetelődésének. Chris Van Allsburg azonos című könyvéből készült film alighanem egyben az egyik legsötétebb témát feszegeti, amellyel talán sokan szembesülnek életük során. Idézzük fel a filmet Robin Williams tragikus halálának hetedik évfordulóján.
Ugyan ki ne ismerné a Shepherd testvérek történetét, akik új otthonukban egy titokzatos táblajátékra bukkannak. Rövidesen azonban arra is fény derül, hogy a játék sokkal több, mint aminek látszik, hiszen ha valaki egyszer belefog, kénytelen végigjárni a „kalandos” ösvényt. A játék során sikerül is kiszabadítaniuk az egykor fogságba esett Alan Parrisht, akit közel 26 évvel korábban szippantott és zárt magába Jumanji világa.
A főszerepet alakító Robin Williams egy korábbi interjúban elárulta, hogy a játékból kiszabadult Alan Parrsih megformálása alighanem az egyik hozzá legközelebb álló fiktív karakter volt, akivel karrierje során találkozott. „Felolvastam a Jumanjiból a gyermekeimnek. Noha többször megrémültek a történettől, a sötét és hátborzongató illusztrációktól, talán mégsem ez, ami miatt annyira mellbevágó tud lenni az egész. Azt hiszem, minden gyermek egyik legsötétebb félelme, hogy elszakad a szüleitől és magára marad. Abszolút sikerült megértenem Alan karakterét, hiszen nekem sem voltak testvéreim, a szüleim állandóan dolgoztak, ráadásul rengeteget költöztünk”, mesélte a színész.
Semmiképpen sem szeretnénk ellőni a történet végkifejletét azok számára, akik nem látták volna még az eredeti Jumanjit. Bár a borongós háttértörténet ellenére a cselekmény egészen pozitív végkifejletet vesz végül, amely jelenetet elsőként vettek fel a forgatások során. Talán mondani sem kell, hogy ez valószínűleg pozitívabban is hatott a stáb munkamoráljára.
